Érzések és érzelmek

Mielőtt a következő helyszínre rátérnék, egy érdekes élményt még elmesélnék Balival kapcsolatban. 

Nagyon hálás voltam Jade nagybácsikájának, amiért olyan nagy szeretettel fogadott. Kaptam némi ízelítőt  a kínai kultúrából, és már-már családtagnak éreztem magam a 3. nap végére. Szerettem volna a vendéglátónk sok-sok kedvességét valamivel viszonozni. Kicsit tanácstalan voltam ezen a téren. Megkérdeztem a lányokat van-e valami szokás ilyenkor, vagy van-e valami jó ötletük, amivel meg lehetne őt ajándékozni. Javaslat helyett inkább egy fura választ kaptam: majd a szüleink megköszönik, nekünk ezzel nem kell foglalkoznunk. Ezzel nem igazán tudtam mit kezdeni. A kulturális különbségek, és a meglepő válasz ellenére nem adtam fel a dolgot.

Mit tegyen/vegyen/adjon az ember, egy olyan valakinek, aki teljesen más kultúrában nevelkedett, más elveket vall, és akit csak pár napja ismer?! Ahol anyagi probléma nincs, na de a viselkedése alapján tökéletesen látszódott, hogy egyedül érzi magát. Egy dolog, ami mindig is tabu téma volt, az a család kérdése. Jade-től próbáltam informálódni az elején, de most rájöttem nem kell mindig mindent megérteni és tudni a másikról. Sokszor elég annyit látni, amennyit a másik mutatni akar magából főként, ha ilyen rövid időről van szó. Némi tanakodás után úgy döntöttem megveszem a kedvenc sütiét, és pihentetem ezt a kérdést. Szerettem volna a lehető legjobb ajándékot adni, bár még halvány fogalmam se volt mi lehet az. Megint egy újabb tanulság: mindent a maga idejében; nem szabad kapkodni. 

Utolsó nap eszembe jutott milyen poén lenne képeslapokat küldeni és vettem párat. Írás közben eljátszottam a gondolattal vajon kinek milyen arckifejezése lesz, amikor kezébe veszi a küldeményt, és persze azon is, miért nem tudom egy csomó ember levelezési címét... Csak reménykedni tudtam, hogy jófej szomszédok laknak a családtagok környékén, mert nem minden házszámban voltam biztos.:) Ahogy hallottam, egy hónap alatt azért hellyel-közzel mindenkihez befutott a posta.

Este úgy döntöttem, orvosunknak is írok egy levelet, amiben összeszedtem a közös élményeinket, vicces szituációinkat, és minden hálámat, amiért ilyen kedves volt velem.  Megkértem a lányokat, hogy fordítsák le kínaira is. Biztos, ami biztos alapon. Felemelő érzés fogott el, amikor a gondolataimat kínai betűkbe formálva láttam viszont. 

Nem sokkal később megkértem Jade-et, hogy jöjjön át velem elbúcsúzni. Amikor átadtam a maréknyi ajándékomat, vendéglátónk nagyon megilletődött. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, ezek szerint ez náluk tényleg nem szokás. Már léptünk is ki az ajtón, mikor Jade hátrafordult kérdezni valamit tőle, de nem válaszolt, teljesen elmerül a levélben. Nem sokkal később könnyes szemmel felnézett és elkezdett kínaiul beszélni hozzám.  Olyan érzésem volt, mintha minden szavát érteném. Csak egy dolgot tudok kínaiul, de ezzel mindent ki tudtam fejezni válaszként, és az a köszönöm.