Flashback - Macedónia

Balkán gyöngyszeme: MACEDÓNIA

Köszönet/Thanks to:

Ana, Tomi, Vangelica, Kosta, Andreja és Nina

2011 májusában lehetőségem nyílt egy nagyon autentikus kirándulást tenni Macedóniába. Ennek előzménye még 2010 nyarára nyúlik vissza, mikor is Szlovéniában, a malibori egyetem bledi konferenciával egybekötött nyári kurzusán megismerkedtem vendéglátóimmal és a gyümölcsözőbarátság kezdetét vette. A két hetes kurzuson neves professzorok és szakemberek vonultak fel egészen Amerikától Kínáig. Hihetetlen pörgés, és sokszínűség övezte ezeket a napokat, mind ’tanári’ mind ’hallgatói’ oldalon. A kurzus résztvevői (rajtam kívül) szláv származású egyetemi hallgatók illetve doktoranduszok voltak, ebből adódóan az angol mellett gyakran felütötte valamilyen kevert szláv nyelv is fejét (szlovák-szlovén-cseh-macedón kombóként kell elképzelni). A macedónokkal nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot, és már az első napokban kezdtem átvenni a mediterrán „életérzést” – estébe nyúló beszélgetések, hatalmas közös reggelik/vacsorák, éneklések… A zsúfolt időbeosztás mellett szakítottunk időt arra is, hogy a környéket bejárjuk, és egy kis pezsgést vigyünk a karnji éjszakai életbe. A hétvégéket is igyekeztük hasznosan tölteni, amikor is bejártuk Triestet és Ljubljanát.

A két hét záróakkordja a bledi konferencia volt. Életem első nemzetközi megmérettetése, ahol az a megtiszteltetés ért, hogy egyszemélyben képviseltem a cégünket, és mint utóbb kiderült hazánkat is. :)

              

Macedónia

Rövid kitekintés:

Macedónia nagyon fiatal ország, 1991-ben nyerte el teljes függetlenségét Görögországtól, bár még a rákövetkező években több jogi harcot kellett vívniuk (okok: név, címer, zászló). Lakossága kicsit több mint Budapesté; olyan 2 millió főt számlálnak. A történelmi hátterükből fakadóan csupán 55%-uk macedón, a népesség másik fele többnyire albán, török vagy görög számozású ember. Így nem meglepő városnézés közben 1-1 ortodox templom mellett belebotlani 1-1 mecsetbe is.

Fővárosa: Szkopje

Főbb városai: Bitola, Kumanovo, Strumica, Veles, Tetovo, Kicevo, Prilep.

Legnagyobb folyója: Vardar (Skopjén keresztül folyik)

Legnagyobb tavai: Ohridi-tó és Preszpa-tó (Görögországgal osztozkodva)

1 nap: Budapest - Skopje - Ohrid

Indulás - Még anno a MALÉV légitársasággal volt szerencsém repülni, mára már ez is a múlt. Sose felejtem el, ez volt első olyan repülőutam, amikor nappal utaztam és Budapestet teljes pompájában láttam. A látvány magával ragadó, és az utazások során egyre erősödik benne az érzés: miénk a legszebb főváros!

Skopje repülőterére érve az első sokkhatás már jelentkezett is: Hol van a busz? Miért vagyunk egy puszta közepén? Hol van a többi repülő? Őőő, tényleg gyalog kell elmenni addig a bunkerig? Jó gépre szálltam fel? Ilyen és hasonló kérdések kavarogtak a fejemben, míg nem eszembe jutott Ana rövid megjegyzés: „ne aggódj, nem nagy reptér, kijössz és mi ott várunk a bejáratnál”. Tehát a bejárt és a kijárt egy és ugyanaz, és ott várnak rám - gondoltam magamban. Már rohantam is a kijárt felé, ahol tényleg ott vártak Tomival. Hirtelen minden rendbe is lett, mintha az előző érzések csupán egy kósza gondolat szüleményei lettek volna, nem pedig maga a valóság.

Következő fura dolog, amit nem tudtam hova tenni: Miért minden kocsi kicsi? Mintha minden kocsi Davoo Matiz méretűvé zsugorodott volna. Utólag teljesen érthető ennek az oka, amit a közlekedésben és a parkolási szokásban véltem felfedezni. 

Anáéknál laktam, nagyon kedves szülei vannak, édesanyja orosz professzor asszony, apukája színházi technikus. Reggelente Ana szülei indítottak utamra, végtelenül segítőkészek és igazán „csupa szív csupa lélek” emberek. Gyakran megesett, hogy kézzel-lábbal értettük meg csak egymást, de így is nagyon sok mindent tudtam meg a vallásukról és az országuk függetlenedéséről.

Vittem magammal TÚRÓ RUDIT, ami nagyon-nagy sikert aratott. A további napokban Tomival már túró rudi –ajvar businessben gondolkodtunk és egyre jobb business plan-t kezdtünk kidolgozni.J

Megérkezésem után gyorsan átpakoltam a legszükségesebb holmikat,  majd utunk először Skopje belvárosába vezetett ahol is felvettük Kostát, aztán Ohridba indultunk tovább. Az út során szerpentines szakaszokon keltünk át, voltak pillanatok mikor a jobbomon hatalmas mély szakadékok tátongtak 2000 méteren. Talán ekkortájt volt Tomi repülőtehenes sztorija is; aprócska szösszenet a beszélgetésből: „nézz föl Anita, a hegy tetején van egy tehenészet; na, innen alacsonyan szállnak a tehenek”. Reménykedtem benne, hogy nem most esnek szédületbe…

Az első este beszélgetéssel és sztorizgatással telt, előkerült a rakija és a Szkopszko valamint megtudtam mi az a Méze: magyarra fordítva olyan terülj-terülj asztalka. Minden finomság előkerült a hűtőből, nagyon szeretik az előételeket (főként zöldséget és felvágottakat esznek) majd főfogásnak jönnek a komolyabb húsok. Mivel nem volt erre teljesen felkészülve, már az előételnél nagyon jól laktam. A következő napokban jobban figyeltem erre az apróságra.J

2. nap: - Ohrid

Na igen, kicsit más „időzónában mozgunk” értem ezalatt a kelési és alvási szokásaink. Már hajnalok hajnalán fent voltam, de próbáltam csöndben eltölteni az időt, mire a többiek olyan 10körül felkeltek. Addig az előző este tanított cirill betűket tanulmányoztam, talán még hasznát veszem a jövőben.J A reggeli már a tóparton volt, túrós és húsos bureket ettünk, igazán itthon is elterjedhetne, nagyon „finom és tápláló”. Beültünk egy nagyszerű kilátású félig sziklába vájt kafanába a tóparton, nagyon hangulatos volt, majd folytattuk utunkat a kolostorok felé. Eszti macedón képeiből merítve, már célirányosak voltak az elképzeléseim, mit és hol szeretnék megnézni.

Szt. János templom/St. Jovan Kaneo

Szt. Kelemen monostor

Ohrid

A délután további részében bejártuk a város, majd este átvettem a konyhát, és a zöldség piacon beszerzett alapanyagokból készítettem egy ecetes uborkasalátát (mivel nagyon szeretik az uborkát a Mézéhez) és főételnek paprikás krumplit kalocsai pirospaprikával fűszerezve. Nem is kell mondanom, a vacsi kiválóan sikerült!:) Este visszamentünk az éjszakai forgatagba, igazi nyűző várossá vált. Pont erre az időszakra esett a május elsejei ünnep is, amit ők egy nappal megtoldanak, így nagyon sok fiatal választotta Ohridot a hosszú hétvégére.

3. nap: Ohrid – Heraclea -  Bitola – Skopje

„Reggel” elindultunk Skopje felé, kisebb nagyobb kitérőkkel. Alig egy óra utazás után megálltunk egy turista szakasznál az öböl mentén. Itt cölöpökön álló házikókat lehetett megnézegetni és egy kis múzeumot. A Preszpa tavat övező hegyvidéken keltünk át. A legmagasabb szakaszokon nyomokban hómaradványokat láttam, így nehezen vettek rá, hogy a +25 °C-ból kiszálljak a 2-3 °C-ba hegyi levegőt szívni. Majd megérkeztünk Szt. Naum monostorhoz. Talán az egyik legszebb ortodox templom, amit valaha láttam. Gyönyörű kilátása van a tóra és vadregényes táj fekszik a templom mögött.

Szt. Naum monostor

Heraclea - Bitola

A pihenő után folytattuk utunkat Heraclea felé egy igazi emlék az ókorból. Nagyon szép, díszes mozaik maradványok találhatóak a romoknál. Nem sokkal később itt találkoztunk Vangelicáékkal és néhány kilométert követően megérkeztünk Bitolába. Túl sok emlékem nem maradt a városról, kicsit Dunaújvárost idézte. A bevásárló utcája elég híres Macedóniában, nagyon elegáns éttermek és fagyizók bújnak meg egy-egy neves márkabolt mellett. Találtunk egy kellemes Kafanát, ahol jobbnál jobb ételeket kóstolhattam. Ebéd után folytattuk közösen utunkat Skopje felé.

Bitola

Kafana: A macedónok gyakran töltik közösen a vacsoraidőt a barátokkal és ismerősökkel, ahogy észrevettem ez olyan mediterrán szokás. Ilyenkor egy étteremhez hasonló, szerényebb helyen kafanákban gyűlnek össze, és elmesélik a napi/heti történéseket. megjegyzés: Nagyon szimpatikus, itthon hiányolom ezt a fajta közösségi életet, bár nem panaszkodom a Villányi lakásunk igazi székhelye volt az eszem-iszom +”traccspatik”-nak.

4-5-6. nap: Skopje - Matka kanyon

Skopje: már i.e. 3500-ban lakták a város, az akkori nevén Szkupiként ismerték. Virágzó város volt, de a történelem során mindig jött egy hódítás romolással vagy egy hatalmas földrengés komoly pusztítással. Az utolsó komoly földrengés 1963-ban volt, aminek emlékét a híres sétáló utcáról nyíló romos épület és a megállt óra jelképez.

                 

Anának és Tominak köszönhetően rengeteg mindent kipróbálhattam és megnézhettem a fővárosban. Jártam az ortodox főtemplomban (bekukucskáltam a férfiaknak kijelölt imahelyre – semmi extra nincs itt, csak plusz egy szoba az oltár mögött -), és olyan is volt, hogy bekéredzkedtem egy mecsetbe. Szerencsére mindenhol turistaként kezeltek, úgyhogy kedvesek voltak és nem szóltak, ha nőnek tilos területre léptem.

Bazár: Hatalmas piac komplexum, különböző negyedekkel a város közepén. Nagyon hangulatos a hely, bár voltak egyes részei, ahova nem szívesen mentem volna egyedül sötétedés után. Itt aztán az ember bármit megvehet; a magvaktól kezdve a szöveteken át, a legkülönbözőbb iparcikkekig, mindent. Egyik nap kitaláltam, hogy az ottani paprikájukat, amiből azt a hihetetlen finom ajvart készítik, majd jól hazahozom, és itthon a kertbe nevelgetem. Hát a vetésig eljutott a történet, aztán nem lett belőle semmi; az is igaz, hogy abban az időszakban is többet voltam külföldön, mint itthon, így kicsit nehezen viselte az újrakapálást, miután feledésbe merült anyáék részéről hova is ültettem.:)

A bazárban ettem arab pizzát – Lahmadzun-t, valamint megkóstoltam a tulumbát és a baklavát, hát eddig se voltam édesszájú, úgyhogy Tomi elég jól járt velem.:)

Matka kanyon: Gyönyörű környezetben távol a várostól (ahogy néztem szinte csak kocsival megközelíthető). Szerintem a kép magáért beszélJ

Éjszakai élet: pont egy csendes tavaszi időszakba sikerült kint lennem, ahogy hallottam/tudom a legnagyobb parkjukba egész nyáron folyamatos fesztivál sorozat van. Egyik este lenéztünk egy Salsa bárba. Meglepődtem, hogy rajtam kívül mindenki milyen komoly tánctudással rendelkezik. Egy félórás gyorstalpaló után mindjárt komfortosabban éreztem magam a táncoló tömegben.

7.nap – Vodnoi túra

Vodno – Kereszt: A Vodno tetején található egy hatalmas kereszt, ami Skopje jelképe is egyben. Tomival gondoltunk egyet és pénteken délelőtt neki vágtunk a vodnoi túrának. Gondoltam naivan, kényelmes tempóban 1,5 órás szösszenet az egész, hisz az ember ránéz a magasságra, nem saccolna ennél többre. Hát, tévedtem. Felfele volt vagy 3,5 óra, lejutással együtt volt kb. 4,5 óra. Tomi is szereti a kihívásokat, így hát az első adandó lehetőségnél levágtuk az utat, vagyis azt hittük, hogy levágjuk. Épp akkor újították a felvonót, és annak a csapásirányában haladtunk fölfelé. Olyan meredek szikla részekhez értünk, ahol így utólag, kibiztosítás nélkül lehet, nem mennék újra. Mondhatni a halálfélelem kerülgetett egy pillanatig, mikor Tomi előttem megcsúszott, miközben engem segített föl egy szakaszon. Ezután közös megegyezésre, az erdőben folytattuk utunkat. Tapasztalataim alapján arra gondoltam, úgyis belebotlunk a körkörösen kanyargó kocsiútba, ami a kereszthez vezet hegynek felfele. Már kezdtem úgy érezni, hogy újfent valami hiba van a gépezetbe, több mint másfél órás hegynek menet, sok esetben kapaszkodós és kúszós szakaszon. Tomi ránézett a telefonjára, hogy lecsekkolja merre is lehetünk. A rosszhír az volt, hogy van jel,de nem tud minket beazonítani a GPS, pár méter után már jel se volt... Végül úgy döntöttünk, hogy folytatjuk tovább felfelé az utunkat, talán szerencsénk lesz, és tényleg belecsatlakozunk egy ösvénybe vagy útba. További félóra telt el, mire kilyukadtunk egy útra, de a következő nagy dilemmának az volt, vajon melyik irányba kéne elindulni, hisz egyik irány se tűnik úgy, mintha felfele vezetne. Pár perces séta után szembejött velünk két albán munkás, de nem igazán sikerült semmiféle kommunikációval megértetnünk velük, hogy a kereszthez szeretnénk menni,. Újabb10perc után jött egy szakasz, mikor egyértelműen meg tudtuk állapítani, hogy a másik irányt kellett volna választanunk. Végül félóra alatt kényelmes tempóba felértünk a kereszthez. Visszafelé a „szokásos” ösvényen jöttünk, de ezt se mondanám egyszerűnek, igaz 40 perc alatt már a város szélén voltunk.J Így utólag, életem egyik legkalandosabb túrája volt. Az izgalmas délutánt követően, péntek este lévén belevetettük magunkat az éjszakába.

                              

8. nap: Kuklici – Szt. Joakim temploma

Az egyik nagy vágyam, már itthon kinéztem a neten - Szt Joakim temploma volt. Szokásomhoz híven, mindig gyújtók egy gyertyát a kiszemelt templomban. Macedóniában erre esett a választásom.Talán az egyik legjobb, hanem a legjobb napja volt a macedón nyaralásomnak.

Szt Joakim monostor

Kuklici Macedón Stonehenge – kővé vált menyegző.

9. nap: Skopje - Budapest

Még reggel Ana elvitt a bevásárlóközpontba, vettem egy-két szuvenírt (persze hűtőmágnest egész Szkopjében nem találtam, pedig lejártam érte a lábam). Talán a legrövidebb napok egyike volt. Fájószívvel, de búcsúznom kellett a barátoktól és a várostól.