A hét gondolata

"A szeretet türelmes, minden más türelmetlen. És amint egyszer megérted, hogy türelmesnek lenni annyi, mint szeretni, és türelmesnek lenni annyi, mint imádságban lenni, akkor mindent megértettél. Meg kell tanulnod várni." /Osho/

Második hét Padangban

A picik fenomenálisan aranyosak!:) Hétfőn volt egy kis csoportom, igazi izgőmozgó lények, alig bírnak megmaradni egy helyben, tele vannak energiával. Elég nehéz lekötni a gyerek figyelmét 1 órán keresztül, nem hogy 4-nek egyszerre!:) Igazi kihívás, sose gondoltam volna, jobban lefárasztott, mint egy egész napos túra. A tinik is nagyon aktívak és érdeklődőek, de kevésbé pörgősek, valószínűleg ez az egész napos böjtnek is betudható.Furcsa, de még sehol senkit nem láttam rosszul lenni az elmúlt napokban.Az elbeszélések szerint, a gyerekeket 6 éves kortól nevelik rá Ramadán idején a havi böjtre és 10 éves kortól kell ténylegesen önmegtartóztatniuk magukat. Elképzelni se tudom, hogy reggel 4-kor felkeljek reggelizni, majd este 6:30-kor egyek és igyak legközelebb. Ők ezt egyfajta megtisztulásnak élik meg. Érdekes...

Még egy dolog a tanítással kapcsolatban: az előírt oktatási tervben szerepel, hogy minden órán énekelni kell a diákokkal. Hát, mondanom se kell, az elején eléggé ódzkodtam ettől a dologtól. Végül egy végtelen egyszerű megoldásra jutottam: egy 5 perces karaokéval a követelmény teljesíthető. Mint kiderült, az indonézek imádnak énekelni, így elég nagy sikert aratott az ötletem. 

Ha tehetem mindennap lemegyek a partra megnézni a naplementét. Eszméletlen gyönyörű színekben pópázik az égbolt. Naplementét követően meggyúlnak a lámpák, és a hajók mint a szentjánosbogarak az éjszakában tündökölnek az óceán habjain. 

Hétfőn és csütörtökön munka után a narancssárgán kívül kipróbáltam más ankotot is, akkor épp a fehérre és a világos kékre esett a választásom. Útközben láttam egy rózsaszínt, egy pirosat és egy zöldet is, úgyhogy maradt még bőven. 1-1 ilyen kocsikázás közel másfél órát vesz igénybe. Sikerült felfedeznem Padangban a "katolikus" negyedet is. A legrégebbi templom 1853-ban épült, ami jelenleg használhatatlan a 2009-es földrengés miatt. Több kápolna is van a környéken, de egyik sem üzemel, szintén felújítás alatt állnak. Végül megtaláltam a püspöki templomot, ahol nagyon megörültek nekem, és én is nekik.:) Ahogy körbejártam a helyet észrevettem, hogy más irányból már jártam erre az előző héten, mikor a padangi múzeumban voltam. A múzeum kívülről belülről egyaránt csodaszép.

padangi múzeum

Kedden este összegyűltünk bulék/külföldiek, és közösen megvacsoráztunk az egyik helyi étteremben. Majd egyéb lehetősség híján a Plaza Andalas játéktermében kötöttünk ki. Mindeközben odakint, egy nagy vihar kezdett kialakulni. Másnap hallottuk a hírekben, hogy a hegyekhez közel eső városrészt elmosta az ár. 

Kérdeztétek mit a legnehezebb megszokni, talán a csípős/csilis- édes ízkombinációt. Már azt hittem egy hét után sikerült megszoknom, és már bátrabban mertem szedni és enni a helyi ételekből.Szerdára virradóan nagyon rosszul lettem. Még most se tudom pontosan mi válthatta ki a rosszullétet, de az biztos, hogy a közérzetemre nem volt jó hatással. Elég sok mindenre kell figyelni, például nem lehet inni csapvízből (még fogat mosni sem), csak ha már fel lett forralva. Mindettől függetlenül, hogy tartani tudjam a tervezett ütemet nem kérhettem újabb szabadnapot, hisz már kikértem az összeset a "nyaraláshoz", és a jegyeket is lefoglaltam augusztusra. Hál'istennek a gyógyszerek gyorsan rendbe tettek, és péntekre már kutyabajom se volt. 

Csütörtökön tanítás előtt az iskolai dolgozókkal meglátogattuk az áradás helyszínét, és adományokat vittünk a rászorultaknak. Mikor megérkeztünk, megrendítő látvány tárult elénk. Az áradás következtében a folyó 4 méterrel megemelkedett a medréből, és amit ért megrongált. Szerencsére nem történt komolyabb sérülés, csak az épületekben esett tetemesebb kár. 

árvíz Padang egyik külső negyedében

Több ismerősöm önkéntesként dolgozik itt, Padangban. Péntekre szerveztek az árvaházban egy nagyobb ünnepséget, amire engem is meghívtak, de az időpont pont ütötte az egyik órámat. Szerencsére sikerült cserélnem az egyik tanárral, így részt tudtam venni az eseményen. Nagyon jó körülmények között élnek a gyerekek, egy egész komplexum van kiépítve nekik. Van konyhájuk, szállásuk, tantermük, imahelyük és géptermük is. Mikor megérkeztem mindenki végtelen kedves volt és érdeklődő:) Az ünnepség alatt zenéltek, énekeltek, mi meg prezentációkkal és szerepjátékokkal próbáltuk őket lenyűgözni az este folyamán. Szerintem elég jól sikerült.:)

1 nap Bukittinggiben

Múlt hét vasárnap lehetőségem nyílt közelebbről is megtekinteni Padangtól mintegy 2 órányi buszútra lévő városkát, Bukittinggit. Már a neve is megnyerő, a helyről nem is beszélve! Most először próbáltam ki a városok közötti tömegközeledést. Megdöbbentő, mennyien beférünk egy 8 személyes minibuszba. A központtól 15 percre végül megpillantottam amiért mentünk, a Ngarai sianok kanyont. A látvány egyszerűen mesés. A térbeli magasságok és mélységek egyszerűen lényűgözőek, nem véletlenül mondják Nyugat-Szumátra egyik turistaparadicsomának. 

Kanyon 1

Mások is nézelődnek rajtunk kívül:)

Már majdnem körbesétáltuk a kilátót, mikor megpillantottam egy festőműhelyt. Már évek óta nem fogtam ecsetet. Felüdülő érzés volt újra ebben a közegben lenni. Érdekes, hogy több ezer km-t utaztam azért, hogy rádöbbenjek mennyire hiányzik. Amint átléptem a küszöböt tudtam, itt megtalálom álmaim festményét. Hát így lett!:)

Miután kigyönyörködtük magunkat, a kilátó mellett találtunk egy barlangot. Kuala Lumpur után kicsit csalódás volt, nem erre számítottam. Mikor beléptünk a helyre, nem telt el fél másodperce se, de hatalmába kerített egy nagyon fura érzés. Olyan, mintha katakombába sétálnánk le a lépcsőn. Mint kiderült ez egy mesterséges alagútrendszer a város alatt, ami védelmi célt szolgált. Nagyon sokan haltak meg idelent éh- és szomjhalálban. Mivel az indonézek komolyan veszik a szellemek létezését, ez tiszteletbe tartva, nem merészkedtünk messzire. Mindemellett sietnünk kellett, mert imaidő volt. Míg útitársaim felkerestek egy mecsetet, addig én elidőztem a Jam gadang - holland torony környékén. Alig hittem a szememnek, Indonéziában itt találtam először turista információs pultot:)A Szumátrára jellemző építészeti stílusjegyek Buggittingiben is úton-útfélen megtalálhatóak.

Jam gadang - Holland torony

Miután újra együtt volt a csapat elindultunk a vidék legszebb állatkertje felé. Észre se vettük, gyorsan elrepült néhány óra a nézelődéssel. Következő utunk a helyi piacra vezetett, ahol minden sarkon "krékerhegyek" tornyosultak. Még javában böjt ideje volt ezért, én kóstoltam végig a palettát. Végül 1 kg-nyit sikerült összevásárolni estére.

Bukittinggi állatkert

Hát ez nem jött össze:)

Első hét Padangban

Többen kérdeztétek mikor lesz az első tanítási napom, hát ma volt. Különböző tudásszintű és korosztályú indonézeket tanítok angolra. Elég színes a paletta, lesz majd óvódás, általános iskolás, középiskolás és felnőtt  csoportom is. Tegnap az iskola felkért, hogy hetente kétszer beszélgessek a padangi reptér igazgatójával. A kérés meglepett, de szívesen vállaltam ezt a nemes feladatot. Egy végtelen udvarias világlátott embert ismerhettem meg. Gyorsan megtaláltuk a közös témát, és pillanatok alatt  eltelt az egy óra. Ha minden igaz, jövőhéten személyesen is fogunk találkozni, a reptérre kell mennem oktatni.

By the way az első padangi lánykérésem is ma volt:))Kezdem megszokni az új életvitelt. Nem telik el úgy nap, hogy a helyiek jól meg ne nézzenek vagy ami még mókásabb, elvétve Miss-nek vagy épp Mr-nek szólítsanak.:) Eleinte nagyon élveztem, mára már próbálom elengedni a fülem mellett. A bátrabbak általában odajönnek hozzám és széles mosollyal megpróbálják elmutogatni, hogy szeretnének egy közös fotót velem. Hasonló lehet a "sztárok" életét is. Nem léphetsz ki úgy az ajtón, hogy valaki le ne szólítson, majd másnap a közös képetek valahol vissza ne köszönjön. 

Az elmúlt hét alatt rengeteg emberrel ismerkedtem meg. Többnyire indonézekkel, de a hét második felében már külföldiekkel is találkoztam. Ramadán előtt gyakran voltak estébe nyúló beszélgetéseink a parton.

Padangi naplemente 

Ittlétem negyedik napján tartottak nekünk egy welcome partyt, ahol közel negyvenen gyűltünk össze. Megvolt a köszöntés és bemutatkozás, majd az este egy kínai vacsorával zárult. Hihetetlen érzés volt egy kínai család padangi életébe bepillantást nyerni. A kultúrák keveredése erre nem kifejezés. 

A születésnapom jó apropója volt, hogy Ramadán idején mindenkit kiengedjenek a partra ünnepelni. Nagyon figyelmesek voltak, kaptam egy "szülinapi tortát" fánkokból kirakva és jó indonéz szokáshoz híven megdobáltak tojásokkal.:)

Have fun

Még egy érdekesség. Ramadán idején nem nagyon járhatnak el a nők naplemente után otthonról, amit nem is igazán értettem, míg egyik este a szokásosnál jóval később sikerült hazakeverednem. Valóban, ez nem Stockholm, Madrid, Budapest vagy épp Kuala Lumpur...ez Padang, egy végtelen vallásos hely, turisták híján este 8 után kihal az egész város. Csak az útmenti árusok törik meg a csendet. Este 9 után már az ankotok se járnak, így ha valaki nem rendelkezik kocsival vagy motorral (mint például én), az eléggé ki van szolgáltatva a helyi tömegközeledésnek. 

Az ankot egy minibusszerű járgány, ahol mindenféle nép megfordul. Ennek oka az is lehet, hogy nem több az útiköltség 80 forintnál. Még nem sikerült megszoknom a maximumra tekert heti padangi slágert vagy épp valami discos beütésű tucc-tucc zenét. Mivel nincs térkép Padangban és nagyon egyformák a helyek, ezért memorizálnom kellett egy-egy eltérő vagy egyedi dolgot, hogy tudjam hol kell a száguldó zeneládából kiszállni, ami az ankot útvonalon bárhol lehet. Nincsenek megállók, vagy táblák amik jeleznék milyen buszok közlekednének a környéken. Itt mindenki tud mindet, ha nem idevalósi vagy, akkor érdemes valakinek a segítségét kérni. Elég szűkösen lehet az ankotban elférni (voltunk már 15-en is benne), nem európai ember magasságához és komfortzónájához tervezték, ettől függetlenül nagyon hangulatosnak tartom.:) 

Ankot

Iszlámvallás

Nem is tudom hol kezdjem ezt a bejegyzést. Nagyon sok minden történt az elmúlt egy hét során. Megismertem az iszlám vallást, ami a mindennapjaim részévé vált. Nincs olyan perc, hogy valami rá ne emlékeztessen ilyen például a napi 5x-i ima (Ramadán idején 6). Az imára hívó éneket mindig hallani a környékbeli hangszórókból, bár hajnali 4-est még nem sikerült teljesen megszoknom. Padang, Nyugat-Szumátra központja, és a vallási élet "Mekkája" errefelé.Minden sarkon találni egy mecsetet. Általában fehér, de gyakran megesik hogy zöldben vagy a kettő keverékében pompáznak. Valószínűleg ez egy helyi szokás lehet, Bukittinggiben más színűeket is láttam. Most, hogy elkezdődött a Ramadán a bőrömön érzem milyen  lehet muzulmánnak lenni:)) Hát... nem egyszerű, főként annak, aki keresztényvallásban nevelkedett. Nézzük meg, mi mindennel kellett szembesülnöm a vallást illetően:)

Bukittinggi főmecset

Iszlámvallás

A keresztényvallás után a második legnagyobb világvallás, amely keretet ad a jogi és erkölcsi kérdéseknek, valamint egységes hagyományt teremt más iszlám országokkal. Eredete az arab- , zsidó - és keresztényvallás közös gyökereiből fakad. Szent könyvük a Korán. Az indonézek már gyerekkorukban megtanulják a Koránt arabul olvasni és énekelni. Ahol lakom, a falon lévő képek zöme a Korán 1-1 részének metszete. Az iszlám 5 alapvető gondolata a hitvallás; az adakozás (az egyik mecset belső tábláján láttam, hogy felírják a neveket és az összegeket, elég komolyan veszik, egyfajta megtiszteltetés számukra); az ima (napi 5x, ramadán idején 6x); a böjt (ami 30 napig tart, itt július 20-tól, állami szinten 21-től kezdődött); végül a Mekkai zarándokút.

Mecsetek

Minden indonéz városban van egy főmecset. Nagyon hasonlóak egymáshoz.  A mecset belsőtere két részre van bontva, a baloldal a férfiak privilégiuma, a jobboldal a nőké. Ennek oka, hogy imádkozás alatt nem érintkezhetnek egymással a nők és a férfiak. Bekukucskáltam a Bukittinggi főmecsetbe, ahol láttam, hogy a nők számára a bejárat belsőterében ki van alakítva egy "öltözőszoba" tükrökkel. Azt követően egy hatalmas hallt láttam, teli fehér lepellel teljesen elfedett imádkozó nővel. Érdekes volt látni, milyen egységesek. Az emberek élik a mindennapi életüket, de ima idején sokszor nem tudni hol és melyik mecsetbe fognak épp imádkozni, így a nőknél mindig van a táskában egy lepel elfekvőben:)

Az egyik padangi mecset

A mecset belsőtere

Ruházkodás
A helyi ruhaviselet is nagyon eltérő az otthonitól. A nők hosszú ruhát vagy nadrágot és kendőt viselnek, míg a férfiak főként ingben és farmer nadrágban járkálnak az utcákon. Nagyon konzervatívak. Például a parton nem megengedett a fürdőruha használata. Csodás partszakaszaik vannak, sokszor eszembe jut, hogy szívesen megszabadulnék a pulcsitól vagy épp a hosszú ujjú felsőtől, és bikiniben szaladgálnék a meleg vizű tengerparton:) Ha minden igaz jövőhéten elmegyünk a környékbeli szigetekre, ahol kedvünkre pancsolhatunk egyet, már alig várom!!!:))
Megkérdeztem Zazát, miért ennyire szigorú az öltözködési szokás. Mint kiderült nagyon egyszerű rá a válasz: Istenfélőnép. Körülbelül 30 évvel ezelőtt még nem volt ennyire leszabályozva állami szinten a női ruhaviselet. Akkor tájt volt egy hatalmas ünneplés a parton, komoly dínomdánommal, tánccal, énekléssel fürdőruhában...majd másnap jött egy komoly földrengés és pusztító özönvíz, ami nagyon sok életet követelt. Az itteni emberek szerint a 2004-es cunami is ennek köszönhető. Úgy vélik a tiszteletlenség volt a kiváltó ok, és bűnhődniük kellett. Érdekes felfogás.

Indonéz öltözködés

arrived@Padang

Jó pár nap telt el Kuala Lumpur óta. Szombathoz egy hete lesz, hogy megérkeztem Indonézia egyik nyugat-szumátrai városába, amely a régió központja is egyben. Padang már az első pillanattól kezdve életre szóló élményekkel gazdagított, de mielőtt erre rátérnék, nézzünk néhány érdekességet a helyről.

Indonézia
Rövid kitekintés

Természeti kincsekben gazdag, vulkánjairól és csodás partszakaszairól híres délkelet-ázsiai szigetország. Európai ember számára elképzelhetetlen ízvilágú konyhája tökéletesen kiegészíti az itt szerzett élményeket. Az időjárását tekintve trópusi éghajlat van, ami 26-30 fokos nappali hőmérsékletet biztosít az itt élők számára. Indonéziában legfőbb vallás az iszlám (több mint 80%), de előtérbe kerül a római katolikus, a protestáns, a konfucionista, a buddhista, és a hindu is. Állítólag Szumátra már a 13. század óta muzulmán lakta régió, így nem csoda, hogy Padang vallási központtá nőtte ki magát. Jelenleg épp építés alatt van a legnagyobb muszlim templomuk a város szívében. Még egy érdekesség: világviszonylatban Indonézia felkerült a TOP5 legnépesebb országok listájára.

Fővárosa: Jakarta
Pénznem: Indonéz Rúpia
Közlekedés: Baloldali
Legfőbb szigetei: Jáva, Szumátra, Borneó, Celebesz és Új-Guinea


Első napok Padangban

Szombat reggel 8 órára érkeztem meg a helyi reptérre. Közel egy órás repülőút volt. Itt az időeltolódás 1 órával módosult, így már csak 5 óra differencia van az otthonihoz képest. Az ellenőrzőpontokon való átjutás elég lassan ment, mivel a gép televolt külföldiekkel (akik valószínűleg tovább utaztak, mert nem nagyon látni fehér embert errefelé). Az utolsók között voltam, mivel még egy általános nyilatkozatot ki kellett töltenem a vízum mellé, ami persze indonézül volt. Mivel a nyelvet nem tökéletesítettem a köszönöm, jó napot és egyéb alapszavakon túl, mondjuk egy formanyomtatvány kitöltéséhez, ezért segítség után  kellett néztem, amit elég gyorsan megtaláltam az előttem álló két maláj srác személyében. Végül mindent rendben találtak és sikerült hivatalosan is indonéz földre lépnem, ahol már a lányok, Zaza és Yulia vártak rám. Ahogy kiléptünk az ajtón leírhatatlan panoráma tárult elém: rendezett szép környezet, pálmafák mindenütt amerre a szem ellát. Nem is mentünk sokat talán 5 perc lehetett kocsival, mikor ez az idilli környezet hirtelen átfordult. Hát igen, itt a tisztaság, a rendezettség és a csend fogalma új értelmet nyert nálam. A Villányin mindig én háborogtam ezek miatt, a lányok ódákat tudnának zengeni erről, aztán most tessék. Megfordult a fejembe mikor megérkeztem, illik vagy nem de végig takarítom a lakást. Sikerült türtőztetnem magam és arra koncentrálnom, hogy minden más a tervek szerint alakuljon. Nagyon egyszerűen élnek, semmi cicoma. Alig van pár bútor a házban. Az ember akár mennyit is tanul/olvas más helyekről vagy vallásról, nem tudja igazán átérezni mindezt, csak ha belecsöppen. Na én pontosan ezt tettem, ráadásul bele a közepébe, 7 nappal Ramadán előtt!:)

Még mikor otthon a hivatalos papírokat intéztem, nem volt minden 100%-osan letisztázva a szállást illetően. Kiindulva a többiek útibeszámolóiból, nem tartottam ettől a kérdéskörtől, bár már indulás előtt két nappal szerettem volna lefixálni a pontos címet, ami egyébként is kellett a beutazáshoz. Jobban átgondolva a más vallásból származó különbségeket, elfogadtam, hogy egy indonéz családnál lakjak. Így utólag kiderült, amúgy se lett volna nőként egyéb más választásom... Zazával már többször beszéltünk azelőtt skype-on, elég sok hasznos infót mondott el kiút előtt. Már az első pillanattól kezdve megtaláltuk a közös nevezőt, így nagyon örültem mikor kiderült, náluk fogok lakni. A családtagok nagyon kedvesek és elfogadóak velem szemben függetlenül attól, hogy más szemléletben nevelkedtem és élek. Mint kiderült, nagyon elismert családnál lakhatok, az apa elég magas tisztséget tölt be a városban. Már az első perctől próbálták a helyi szokásokat átadni. Többnyire gyerekekkel fogok foglalkozni, ezért nagyon hasznos első kézből megtanulni mindezt. Például balkezes lévén mindent automatikusan bal kézzel csinálok, ami itt tiszteletlenséget jelképez. Ha bal kézzel nyújtom a pénzt vagy ha bal kézzel intem le az ankotot (helyi közlekedési eszköz) burkoltan azt jelenti, hogy nem tisztelem őt, mint embert (legyen az vallási, személyes vagy egyéb ok). De ilyen például a ruházkodás is. Más jelenlétében csak olyan ruhát viselhetek ami konzervatív. Erre már otthon próbáltam felkészülni, de hát nem igazán lehetett:) Magániskolában fogok tanítani, ezért be kell tartanom az ott előírt szabályokat, így a ruhaviseletet is (minden napnak megvan a maga színe, pl. a csütörtök a sötétkék). By the way itt jegyezném meg, mint kiderült magassarkút kell hordanom. Hát, ezt se gondoltam volna, hogy eljövök több ezer km-t, és az első dolgom egyike a pénzváltást követően, egy magassarkú elegáns cipő beszerzése lesz...:D Mondanom se kell, egy nagyon kedves hölgy a vezetője ennek az iskolának:)
Az elmúlt napokban bejártam a környéket, eleinte alig akartak egyedül elengedni, ami nagyon meglepett.Igaz itt nem ismernek olyat hogy várostérkép, így a neten utána néztem mik a lehetőségeim:)

Másik érdekes dolog: minden lakókörzetnek vagy egy felelőse. Még ki se csomagoltam, másnap már jelenésem volt a főmuftinál (fogalmam sincs mi a pontos megnevezésük) 3 háztömbre tőlünk.
Többen kérdeztétek mi volt a sokkhatás, talán a tisztaság és a gyerekek:) Át se értünk ehhez az emberhez, a kisfia a nyakamba ugrott és elkezdett összevissza puszilni. Nem gondoltam volna, hogy ennyire közvetlenek lesznek velem szembe, és hogy én ezt ilyen jól fogom viselni:)

A hét gondolata

“Never be afraid to try something new. Remember that a lone amateur built the Ark. A large group of professionals built the Titanic.”/ " Sose félj kipróbálni valami újat. Erősítsen a tudat, hogy egy magányos amatőr építette a Bárkát, míg egy egész szakembergárda a Titanicot." /By Dave Barry/

Kuala Lumpur - 2

Lássunk csodát Kuala Lumpurban

Újabb holtidő,de most már Padangban. Részletek később, még egy bejegyzés erejéig térjünk vissza KL-ra:)

Péntekre virradóan a második teljes napom kezdődött a maláj fővárosban. Szerencsémre csak hajnalban lett lakótársam, így majdnem két estére egyedül birtokoltam a szobát. Egy kedves koreai lány jött várost nézni a hétvégére. Sandrinével megbeszéltük előző este, hogy találkozunk délután, mihelyt végzett az indonéz nagykövetségen. Sajnos a találkozóra nem került sor. Nagyon szimpi lány, remélem összefutok majd vele valahol Indonéziában:) 

KL központjában már szinte mindent megnéztem, csak a parkok és a orchidea kert maradt vissza. A reggelit követően úgy döntöttem, a híres hindu szobor felé veszem az irányt. Tegnap a tornyokkal kezdtem a városnézést, ezért a Jalan Bukit Bintangról nyíló egyik legforgalmasabb úton, a Jalan Sultan Ismail haladtam, ma viszont az ellenkező irányba indultam el a kínai negyed felé, a Jalan Pudu-n.

Jalan Bukit Bntang

Jalan Sultan  Ismail

Hajnalban lecsekkoltam egy internetes fórumon, hogyan juthatok el legegyszerűbben a Lord Murugan szoborhoz. A fórumozok szerint a 11-es vagy a 69-es busszal a MayBank-tól vagy a Központi Piactól közvetlen járt van (így utólag áldom ezeknek az embernek a bejegyzését). Megérkeztem a bankhoz, viszont a sok buszmegálló közül nem tudtam eldönteni melyik lehet az enyém. Egyiknél se volt feltüntetve mely buszok állnak meg. Megkértem az egyik helybélit, segítsen ki, de fogalma se volt, hogy a környéken ezek a járatok egyáltalán megállnak-e. Köröztünk egy sort, mikor pont az orrunk előtt ment el egy 11-es busz. A fórumon olvastam, hogy körülbelül félóránként jár, így volt időm pénzt váltani. Itt az a szokás, hogy a buszmegálló környékén le kell inteni a buszt, amit jó tudni!:) Péntek lévén számítottam kisebb dugóra, arra viszont nem, hogy felvonulás lesz a központban. Így több mint egy órát vártam a buszra, már kezdtem türelmetlenné válni. Egy férfi odajött hozzám, és kíváncsian megkérdezte hova szeretnék menni, mígnem elirányított a 11-es busz végállomásához, ami olyan 3-4 perces séta volt. Ott a forgalomirányító azt javasolta válasszak más buszt, mert ezek épp a forgalomban vesztegelnek, és mivel ritka járatok, ezért lehet, hogy még félóra - óra mire beáll egy a megállóba. Végül már nem tudom, melyik buszra navigáltak, de a lényeg, hogy közel egy órás buszút után eljutottam a város szélére, ami nem lehetett több mint 15 km. Kb. negyedórát kellett sétálnom még, mire megérkeztem a szoborhoz. Így utólag rájöttem, hogy ennél sokkal, de sokkal egyszerűbb megoldás is van. Visszafelé már vonattal mentem a centrumba.:)

A Batu barlang és közvetlen környéke csodaszép. A Lord Murugan szobor is nagyon impozáns. A barlang nagyterme vallási célt szolgál, ahova 272 fokú lécsősor vezet. Minden évben, olyan január-február magasságában hindu vallási fesztivál van. Ekkortájt több száz hindu zarándok keresi fel a templomot, és gyalogolnak el a központól a barlangig.

 A barlang bejárata  felé haladva

Lord Murugan szobra

A barlang nagyterméhez vezető lépcsősor

Ahogy sétáltam felfelé a lépcsőkön, úgy éreztem, mintha bámulnának. A semmiből hirtelen körbe vettek a makákó majmok, és alig egy karnyújtásnyira voltak tőlem. Mikor felértem, épp egy szertartás folyt. Ilyenkor a szentélyben lévő szobrokat különböző színes lével öntik le (a kókusztejet sikerült felismernem). Minden színes öntés után gyertyás rituálé következik, aztán lelocsolják vízzel, és jön a következő színes lé. Érdekes volt látni a folyamatot.

Visszafele sétálva észrevettem egy "dark cave" felíratott, ami egy kisebb barlang bejárata felé mutatott. Pont akkor indították a következő barlangtúrát, mikor odaértem. Nem egészen egy órás túra volt, tele mindenféle  érdekességgel. A barlangrendszer élővilága nagyon sokszínű, például 2 denevér faj található itt, az egyik gyümölcsökkel táplálkozik és a barlang világosabb részein él. A másik denevérfaj rovarokat eszik, és a barlangrendszer belső, sötét szakaszait kedveli. Mikor a barlang belső járataihoz értünk, a túravezető lekapcsolta a lámpát 1-2 percre, így megtapasztalhattuk milyen azaz igazi vaksötétség síri csendben.

Már kezdetett besötétedni, mire visszatértem a központba. Ettől függetlenül úgy döntöttem, megnézem még a parkot. Itt összefutottam egy szlovén baráti társasággal, akik szintén a parkot keresték. Sajnos a parkőr hamar a tudtunkra adta, hogy sötétedés után nem lehet a park területén tartózkodni, így visszasétáltunk a Central Market-hoz, ahol közösen megvacsoráztunk. 

Látkép a parkból

Az este további részét Bukit Bintangba töltöttük, ahol találtunk egy szimpatikus shisha bárt. Nagyon jó hangulat kerekedett az este végére. Nem szeretem a dohányt, de ez nagyon jó volt, összehasonlíthatatlan az otthonival. Végül, hajnali 2 magasságába értem vissza a szállásra. Miután összepakoltam a holmim és átgondoltam a másnapi teendőket, alig egy órám maradt vissza az indulásig Indonéziába.

Kuala Lumpur - 1

Felejthetetlen pillanatok Kuala Lumpurban

Újabb holtidőm akadt, jelenleg szombat hajnali 3:00 van (otthoni idő szerint péntek 21:00). 4:00-re hívtam a star shuttle-t, hogy folytassam utam tovább Padang felé. A szerda estét is beleszámítva negyedik napja vagyok Kuala Lumpurban. Részben a jetlag-nek köszönhetően nem aludtam többet 8 óránál érkezésem óta, ami feltűnőmód nem visel meg.

Malajzia

Rövid kitekintés

Kulturálisan színes délkelet-ázsiai szigetország. Sokáig Hindu-maláj birodalom volt. Az elmúlt közel 400 évben kisebb nagyobb megszakításokkal portugál, holland, angol és japán fennhatóság alatt állt. 1957-ben vált az ország függetlenné, majd Észak-Borneó csatlakozásával és Szingapúr kiválásával elnyerte jelenlegi formáját. A lakosság nagyobb része (62%-a) maláj (ebből 12% ómaláj bennszülött), kisebb része főként indiai és kínai származású. Hivatalos nyelv a maláj,de sok esetben az angolt is használják. 

Fővárosa: Kuala Lumpur

Pénznem: Ringgit (RM vagy MYR)

Közlekedés: baloldali

Szomszédos országok: Thaiföld, Indonézia, Brunei, Szingapúr, Vietnám és a Fülöp-szigetek.

Tegnap nagyon mozgalmas napom volt. A város tájokozódás szempontjából igazi kihívás, alig találni párhuzamos utcákat. Még a központba menet minden rendben volt. Először a tornyokat néztem meg, ahol rengeteg turistát látni, majd sikeresen eltájoltam magam, aminek köszönhetően újabb ismeretségre tehettem szert. 

Petronas - ikertorony 

Épp a térképet forgattam, mikor odajött hozzám egy kínai lány (mint utóbb kiderült hölgy), hogy segítsek neki. Hát, nem akartam mondani, hogy rám is rám férne egy kis segítség, végül együtt folytattunk utunkat. Mint megtudtam épp tárgyalásra jött, de csak estétől volt elfoglaltsága. Foglalkozását tekintve az egyik legnagyobb gyógyszergyár kínai kirendeltségének a vezetője, és egy rák elleni gyógyszer kifejlesztésében is aktívan tevékenykedik:). Ebédre Fujian tésztát ettünk, valamint sült bordát valami édes öntettel. Ezt követően elsétáltunk a Sutlan Abdul Samad épületéhez, majd bejártuk a Masjid Jamek mecsetet. A mecsetben minden nőnek kötelező teljesen elfednie magát, így én is kaptam egy lila ruhát kék kendővel. Nem egészen félnapot töltöttünk együtt, majd délután egyedül folytattam utam először a bazárba, majd a nemzeti mecsethez. 

 Masjid Jamek mecset

Masjid Jamek mecset belsőtere

Sultan Abdul Samad

Folytatás: vasárnap hajnal, indonéz idő szerint 00:23 (otthoni idő szerint 19:23)

Elég szövevényes átjárok vannak az kocsiutak felett. A nemzeti mecsethez vezetőt pont lezárták egy szakaszon, így esett, hogy át kellett mennem egy főúton, ami 2x 3 sávos volt, valamint a vasúti átjárókon, ahol új útitársam akadt, egy magyar származású svájci lány személyében. Többnyire angolul beszéltünk, egyszer-egyszer tértünk át magyarra. Közel 3 hónapja úton van, és még 3 hónapot fog eltölteni a környéken. Sajnos a nemzeti mecsetbe turista nem léphetett be, de ennek ellenére körbejártuk a helyet, és benéztünk ahova csak lehetett. Mivel mindketten egésznap várost néztünk, így jól esett megpihenni a kínai negyedben (Chinatown) egy mangó juice erejéig. Nem messze a bártól, kb. 4 perc sétára megnéztük a Sri Mahamariamman hindu templomot, ami nagyon megnyerő a színes belsőterével. Leültünk az egyik oszlop tövébe, és magunkba szívtuk a hely lenyűgözőerejét. Este együtt vacsoráztunk Sandrine ismerőseivel, akik épp Thaiföldről érkeztek.

Sri Mahamariamman hindu templom

Hazaérkezésem után észrevettem, hogy minden elektronikus kütyűm kezd lemerülni. A jóhír, az volt, hogy minden töltőt betettem a táskába, a rosszhír viszont, hogy itthon csak az indonéz áramellátást vettem figyelembe, a malájt nem… így konverter után kellett nézem hajnali 2 magasságában, ami elég esélytelennek látszott. Sajnos a recepción már nem volt senki, de egy arab srác készségesen a segítségemre sietett, így nem maradtam fényképező, telefon és netbook nélkül a hátralévő egy napra. Aludni nem nagyon lehetett. A környék nagyon zajos, mivel Bukit Bintang az éjszaki élet központja. Itt található a hotelek és kaszinók zöme, igazi turistaparadicsom. 

arrived@KL

Malajzia

Az időeltolódás és az egy napos repülőút után kicsit nehéz napirendre térni, ezért úgy döntöttem hasznosan töltöm az időmJ Jelenleg, helyi idő szerint hajnali 4:03 (otthon 22:03) van. Az út nagyon hosszú volt, először Budapestről Kairóba tartottam (3 óra), ahol is megismertem egy nagyon kedves zoológus kutatót. Az első pár óra biológia-földrajz ismereteim bővítésével telt (pl. egy érdekesség: a magyar túzok a legnehezebb még repülni tudó madár a földön, new info). Afrikába érkezve rá lehetett látni a Nílusra, és pont a vörös ködben izzó naplementében landoltunk. Ahogy kiszálltam, egyből érezni lehetett a levegőben a só illatát, a sivatagi forróságról nem is beszélve. Röviddel az érkezés után, egy kedves thai lánnyal szóba elegyedtem, mint kiderült egy járatra volt foglalásunk, de meglepődve tapasztaltuk, hogy különböző reptér volt feltűntetve a beszállókártyáinkra.

Egyptair - Kuala

Mondanom se kell, első utunk az információs pult volt, ahol is megnyugtatták a leányzót, hogy Bankokban is megállunk félórára. A 4 órás várakozás alatt körbe jártam az üzleteket, és amit csak lehetett, megnéztem. Nagyon más a check in rendszerük, 2,5 órát kellett várnom, mire a 3. átvilágításra sor került, és bejutottunk egy ülésekkel teli váróba indulás előtt félórával.

Várakozás Kairóban

Esti fények Kairó felett

Következett a leghosszabb szakasz, közel 9 óra. Nagyon modern, 330-300-as airbussal utaztam, ami minden jóval fel volt szerelve. Nagy nehezen sikerült a monitort aktiválnom (szerencsére a mellettem lévő srác feladta, és átült egy másik helyre). Így esett, hogy sikerült 2 széket befoglalnom az alváshoz, ami talán 2x másfélóra lehetett. Reggel, gyönyörű tájakon keresztül repültünk. 

Bankok 1.

Bankok 2.

Valami fantasztikus látvány volt az Indiai- óceánon fekvő kis szigeteket felülről látni. Bankok is csodás, de sajnos sokat nem láttam belőle (még). Kuala Lumpurba érve még nagyobb meglepetésért. Már maga a reptér káprázatos, a városról nem is beszélve! 

 KL - reptér 1.

KL - reptér 2.

A transzfer busszal megérkeztem a KL Sentralba. Uhh valóban, a taxisokkal nagyon vigyázni kell. Ilyen tapadókorongokat még nem láttamJ

Hát igen, nem nőnek találták ki a bőrönddel való közlekedés Kuala Lumpurban, mindenhol lépcsőt kellett mászni és magasak a padkák. Volt egy kis kavarodás, mire megtaláltam a szállást, ami tökéletes apropója volt az esti városnézésnek Bukit Bintang-ban. 

@Graz

Mariahilferkirche, Graz

Művészetek háza - Kunsthaus, Graz

Murasziget, Graz

Útravaló

“Your time is limited, so don't waste it living someone else's life. Don't be trapped by dogma - which is living with the results of other people's thinking. Don't let the noise of other's opinions drown out your own inner voice. And most important, have the courage to follow your heart and intuition. They somehow already know what you truly want to become. Everything else is secondary.” /Steve Jobs/