Első hét Padangban

Többen kérdeztétek mikor lesz az első tanítási napom, hát ma volt. Különböző tudásszintű és korosztályú indonézeket tanítok angolra. Elég színes a paletta, lesz majd óvódás, általános iskolás, középiskolás és felnőtt  csoportom is. Tegnap az iskola felkért, hogy hetente kétszer beszélgessek a padangi reptér igazgatójával. A kérés meglepett, de szívesen vállaltam ezt a nemes feladatot. Egy végtelen udvarias világlátott embert ismerhettem meg. Gyorsan megtaláltuk a közös témát, és pillanatok alatt  eltelt az egy óra. Ha minden igaz, jövőhéten személyesen is fogunk találkozni, a reptérre kell mennem oktatni.

By the way az első padangi lánykérésem is ma volt:))Kezdem megszokni az új életvitelt. Nem telik el úgy nap, hogy a helyiek jól meg ne nézzenek vagy ami még mókásabb, elvétve Miss-nek vagy épp Mr-nek szólítsanak.:) Eleinte nagyon élveztem, mára már próbálom elengedni a fülem mellett. A bátrabbak általában odajönnek hozzám és széles mosollyal megpróbálják elmutogatni, hogy szeretnének egy közös fotót velem. Hasonló lehet a "sztárok" életét is. Nem léphetsz ki úgy az ajtón, hogy valaki le ne szólítson, majd másnap a közös képetek valahol vissza ne köszönjön. 

Az elmúlt hét alatt rengeteg emberrel ismerkedtem meg. Többnyire indonézekkel, de a hét második felében már külföldiekkel is találkoztam. Ramadán előtt gyakran voltak estébe nyúló beszélgetéseink a parton.

Padangi naplemente 

Ittlétem negyedik napján tartottak nekünk egy welcome partyt, ahol közel negyvenen gyűltünk össze. Megvolt a köszöntés és bemutatkozás, majd az este egy kínai vacsorával zárult. Hihetetlen érzés volt egy kínai család padangi életébe bepillantást nyerni. A kultúrák keveredése erre nem kifejezés. 

A születésnapom jó apropója volt, hogy Ramadán idején mindenkit kiengedjenek a partra ünnepelni. Nagyon figyelmesek voltak, kaptam egy "szülinapi tortát" fánkokból kirakva és jó indonéz szokáshoz híven megdobáltak tojásokkal.:)

Have fun

Még egy érdekesség. Ramadán idején nem nagyon járhatnak el a nők naplemente után otthonról, amit nem is igazán értettem, míg egyik este a szokásosnál jóval később sikerült hazakeverednem. Valóban, ez nem Stockholm, Madrid, Budapest vagy épp Kuala Lumpur...ez Padang, egy végtelen vallásos hely, turisták híján este 8 után kihal az egész város. Csak az útmenti árusok törik meg a csendet. Este 9 után már az ankotok se járnak, így ha valaki nem rendelkezik kocsival vagy motorral (mint például én), az eléggé ki van szolgáltatva a helyi tömegközeledésnek. 

Az ankot egy minibusszerű járgány, ahol mindenféle nép megfordul. Ennek oka az is lehet, hogy nem több az útiköltség 80 forintnál. Még nem sikerült megszoknom a maximumra tekert heti padangi slágert vagy épp valami discos beütésű tucc-tucc zenét. Mivel nincs térkép Padangban és nagyon egyformák a helyek, ezért memorizálnom kellett egy-egy eltérő vagy egyedi dolgot, hogy tudjam hol kell a száguldó zeneládából kiszállni, ami az ankot útvonalon bárhol lehet. Nincsenek megállók, vagy táblák amik jeleznék milyen buszok közlekednének a környéken. Itt mindenki tud mindet, ha nem idevalósi vagy, akkor érdemes valakinek a segítségét kérni. Elég szűkösen lehet az ankotban elférni (voltunk már 15-en is benne), nem európai ember magasságához és komfortzónájához tervezték, ettől függetlenül nagyon hangulatosnak tartom.:) 

Ankot