A hét gondolata

"Life isn't about finding yourself, it's about creating yourself." /George Bernard Shaw/

Érzések és érzelmek

Mielőtt a következő helyszínre rátérnék, egy érdekes élményt még elmesélnék Balival kapcsolatban. 

Nagyon hálás voltam Jade nagybácsikájának, amiért olyan nagy szeretettel fogadott. Kaptam némi ízelítőt  a kínai kultúrából, és már-már családtagnak éreztem magam a 3. nap végére. Szerettem volna a vendéglátónk sok-sok kedvességét valamivel viszonozni. Kicsit tanácstalan voltam ezen a téren. Megkérdeztem a lányokat van-e valami szokás ilyenkor, vagy van-e valami jó ötletük, amivel meg lehetne őt ajándékozni. Javaslat helyett inkább egy fura választ kaptam: majd a szüleink megköszönik, nekünk ezzel nem kell foglalkoznunk. Ezzel nem igazán tudtam mit kezdeni. A kulturális különbségek, és a meglepő válasz ellenére nem adtam fel a dolgot.

Mit tegyen/vegyen/adjon az ember, egy olyan valakinek, aki teljesen más kultúrában nevelkedett, más elveket vall, és akit csak pár napja ismer?! Ahol anyagi probléma nincs, na de a viselkedése alapján tökéletesen látszódott, hogy egyedül érzi magát. Egy dolog, ami mindig is tabu téma volt, az a család kérdése. Jade-től próbáltam informálódni az elején, de most rájöttem nem kell mindig mindent megérteni és tudni a másikról. Sokszor elég annyit látni, amennyit a másik mutatni akar magából főként, ha ilyen rövid időről van szó. Némi tanakodás után úgy döntöttem megveszem a kedvenc sütiét, és pihentetem ezt a kérdést. Szerettem volna a lehető legjobb ajándékot adni, bár még halvány fogalmam se volt mi lehet az. Megint egy újabb tanulság: mindent a maga idejében; nem szabad kapkodni. 

Utolsó nap eszembe jutott milyen poén lenne képeslapokat küldeni és vettem párat. Írás közben eljátszottam a gondolattal vajon kinek milyen arckifejezése lesz, amikor kezébe veszi a küldeményt, és persze azon is, miért nem tudom egy csomó ember levelezési címét... Csak reménykedni tudtam, hogy jófej szomszédok laknak a családtagok környékén, mert nem minden házszámban voltam biztos.:) Ahogy hallottam, egy hónap alatt azért hellyel-közzel mindenkihez befutott a posta.

Este úgy döntöttem, orvosunknak is írok egy levelet, amiben összeszedtem a közös élményeinket, vicces szituációinkat, és minden hálámat, amiért ilyen kedves volt velem.  Megkértem a lányokat, hogy fordítsák le kínaira is. Biztos, ami biztos alapon. Felemelő érzés fogott el, amikor a gondolataimat kínai betűkbe formálva láttam viszont. 

Nem sokkal később megkértem Jade-et, hogy jöjjön át velem elbúcsúzni. Amikor átadtam a maréknyi ajándékomat, vendéglátónk nagyon megilletődött. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, ezek szerint ez náluk tényleg nem szokás. Már léptünk is ki az ajtón, mikor Jade hátrafordult kérdezni valamit tőle, de nem válaszolt, teljesen elmerül a levélben. Nem sokkal később könnyes szemmel felnézett és elkezdett kínaiul beszélni hozzám.  Olyan érzésem volt, mintha minden szavát érteném. Csak egy dolgot tudok kínaiul, de ezzel mindent ki tudtam fejezni válaszként, és az a köszönöm.

A hét gondolata

A vidámságnak megvan az ereje ahhoz, hogy a félelem, a sértettség, a harag, a frusztráltság, a csalódottság, a depresszió, a bűntudat és a meg nem felelés érzéseit kiűzze az életedből. Azon a napon éred el a vidámságot, amikor rájössz, hogy mindegy, mi történik körülötted, akkor sem lesz jobb semmi, ha nem vagy jókedvű.” /Anthony Robbins/

Három tökéletes nap Balin

Bali

Talán az egyik legnépszerűbb úti cél Hawaii után. Igazi gyöngyszem! Egy pici szigetet kell elképzelni Java és Lombok között. Területe nem lehet nagyobb, mint Pest megye. Körülbelül 3 millióan lakják, többségük (90%) hindu vallású balinéz. A kultúrájuk és művészetük rabul ejti az embert, ez a politeizmus egyszerűen bámulatos! Szinte mindent istenként tisztelnek, legyen az állat, növény,  vagy akár mitológiai alak. Hisznek a reinkarnációban és a szellemvilágban. Talán ennek is köszönhető, hogy ennyire közel állnak a természethez. Számomra a béke szigetét jelenti, távol a nyugati civilizációtól. 

Első nap

Még este találtunk egy kedves sofőrt, aki másnap röpke Rp 450 000-ért elvitt minket a környező falvakba. Háromfelé osztva nem is olyan rossz az ár.:) Reggel korán neki vágtunk a templomok városának. Ubud alig 35 km-re van Denpasartól, de az útviszonyok miatt közel másfél órába telt, mire odaértünk. Csak úgy kapkodtam a fejem útközben. Az első félórában percenként megálltunk nézelődni, aztán felhagytunk vele. Csupán 3 napunk volt a szigetet bejárni. Rájöttünk sokkal több napot kellett volna tervezünk a kirándulásra, de így volt tökéletes!
A házakhoz tartoznak szentélyek, úton-útfélen szobrok ezrei, és az ajtók előtt színes virágok hevernek. Ez a hindu kultúra szemet gyönyörködtető, nem csoda hogy a legkedveltebb nyaralóhely Indonéziában. 

Egy házhoz tartozó szentély

Szerencsénkre, mindhárom napon verőfényes napsütés volt, és a templomok fogadtak külföldi látogatókat.  Délelőtt folyamán két kevésbé ismert templomot néztünk meg, az egyik Dalem volt, ahol csak mi voltunk, senki más. Ahogy beléptem a kapun elfogott a nyugalom érzése. Teljesen eltűntek a cikázó gondolatok. Ilyennek tudom elképzelni a meditációt, annyi különbséggel, hogy közben egy helyben ülők, nem pedig fel-alá sétálok.:)  Majd folytattuk utunkat Rekreasi templom felé.

Délután eljutottunk egy varázslatos helyre Bandungban. Olyan volt, mintha a templomegyüttes egy nagy tavon lett volna, és egy vastag fal vette volna körbe. Csupán 1,5 órát töltöttünk itt, mivel Tanah Lot templomnál szerettük volna látni a naplementét. Én már nem találok kifejezőbb szavakat arra, milyen káprázatosak ezek a helyek. A képek magukért beszélnek!

Bandung: Taman Ayun  

Tanah Lot tempőlom

Tanah Lot -naplemente

Második nap

Kicsit bajban voltunk másnap, mert a sofőrünk nem dolgozott. Épp ünnepnap volt. Gyorsan kerítenünk kellett egy másik embert. Szerencsénkre az egyik ismerős ismerősének az ismerőse ráért, és elvitt minket az Agung vulkánhoz, ahol mennyei tengeri herkentyűket lehetett kapni. Egész napunkat kocsikázással töltöttük, és bejártuk a dimbes-dombos szakaszokat a vulkán körül. Utunk során találtunk egy kávé -és teaültetvényt, ahol egy 40perces bemutatón vehettünk részt. Nagyon élveztük. Megkóstolhattunk több kávé -és teafélét. A kedvencem a gyömbéres kávé és a citromos tea. Van egy elég híres, mongúzok által emésztett kávéfajtájuk is, a Kopi Luwak, ami botrányosan drága. Csak úgy pislogtam mikor megtudtam az árát. Egy csésze közel 2000Ft! Hazafele  teraszos rizsföldeken keltünk keresztül.

kávészemek 

Agung vulkán

Naplemente - Kota beach

Harmadik nap

A reggel megint sofőr kereséssel telt, végül a nagybácsi egyik páciensének a sofőrje vitte el minket a Pura Ulun Danu-hoz. Míg vártunk rá, addig a klinikán kipróbálhattam az akupunktúrás kezelést. Érdekes volt, de az biztos hogy  nem lennék törzsvendég.:) 

A templom felé az út fantasztikusan jó volt. Egy hegyvidéken keltünk keresztül, ahol a templom az egyik magaslat tengerszemén feküdt. Talán az egyik legszebb templom, amit valaha láttam. A környéken épp egy kosztümös felvonulás volt. Nagyszerű volt látni a több színben pompázó ruhákat, és a tradicionális játékokat/műsorokat a templomkertben. 

Pura Ulun Danu 

Utolsó naplemente Balin

Egy nagy álom vált valóra: irány BALI!:)

Mentawai után, nem sok időm volt, hogy elérjem a csatlakozást Denpasarba. Már hozzászoktam, hogyha eltervezek valamit, mindig kell egy nagy adag szerencse, hogy meg is valósuljon. Hajnalban Zaza kidobott a reptérre, ahol újabb meglepetések vártak. 

Az első problémát a repjegy módosítása okozta. Ugyebár, indulás előtt ki kellett nyomtatni a beszállókártyát, na de mi van akkor, ha a nyomtatandó verzióban a régi dátum szerepel?! Egyszerűen a rendszerük nem tudta kezelni a változtatást. Nem akartam elhinni. A biztonság kedvéért minden levelezést magammal vittem a reptérre, ami nagyon jól jött! Kb. 40 perc alatt (!!!) sikerült találnom valakit, aki újabb súlyos percek elteltével tudott valamit intézni. Már kezdtem kicsit aggódni, mert bőven a boarding time határát súroltuk, mikor úgy döntöttem, megér nekem Rp 250 000, hogy rövidre zárjuk az ügyet, és már egy teremmel beljebb voltam. Rohantam a 2-es kapuhoz, ahol nem engedtek tovább. Egyszerűen nem tudták elmondani az okát. Hát ez király - gondoltam magamban - hogy lehet az, hogy egy nemzetközi reptéren nem tudnak angolul?! Átirányítottak egy dél-afrikai szörfös brigádhoz, akik szintén ki voltak akadva.  Aztán valami csoda folytán a monitor életre kelt, és minden értelmet nyert.

Jahh, hogy 2,5 órás késésben van az előző járat?! és vajon a mienk mennyit fog késni? Próbáltam pozitívan felfogni a dolgot, végül is mindegy hol töltöm a 3 órás várakozási/átszállási időt, itt vagy Jakartában. Mondanom se kell, az a maradék félóra Jakartában igazi Tour de France volt a terminálok között.  

A repülőút során csodákat lehetett látni, nem tudtam betelni velük. Mindig volt valami érdekes, ami felkeltette az érdeklődésem. Nem mindennapi tájakon keltünk keresztül, például az ezer szigetek Jakarta körül, vagy a hatalmas vulkánlánc Jáva szigetén. Egyszerűen felejthetetlen látvány nyújtottak.

Thousand islands

Vulkánok Yogyakarta környékén

  

Egész napom utazással telt. Pont naplementében érkeztem meg Balira, ahol Jade és Cathleen vártak a reptéren. Meglepetésemre nem Jade nagybácsikájánál szálltunk meg, hanem egy hotelben, ingyen! Elsőre kicsit értetlenkedtem, mikor kedves orvos nagybácsi kitörő örömmel fogadott, és mindenkinek bemutatott a környéken, mint egy régi európai ismerőst. Elég mókás volt. Ekkora mákot!:)

Elmondani se tudom, mennyire boldog voltam, mikor kiderült a hotelben van melegvíz! Közel másfél hónap után ez az apróság a világ legboldogabb emberévé tett! 

Az este elég pörgősre sikerült. A padangi hétköznapokból nagyon jól esett kimozdulni kicsit. Megismertem Denpasar kínai negyedét, és egy fantasztikus vacsora után körbenéztünk Kota beach-en. Majd felfedeztük az éjszakai életet a Sky Garden-ben. Európaiként szinte minden ingyen volt, nemcsak a belépés, hanem a koktél is! A welcome drink-et félpercenként hozták. Eléggé szimpatikus a hely, csak ajánlani tudom!:) 

Egy este Denpasarban

A hét gondolata - ráadás

"A kutatás törvénye nagyjából a következőt jelenti: ha elég bátor vagy ahhoz, hogy hátrahagyj mindent, ami biztonságot nyújtott, és lehet az bármi: az otthonod vagy a kedvenc éttermed; és elindulsz, hogy megtaláld önmagad. Legyen az egy belső utazás, vagy igazi út. Tekints mindenre az út során úgy, mint a kirakós egy darabjára és fogadj úgy mindent, mintha a tanárod volna. Ha készen állsz arra, hogy egyszer és mindenkorra elfogadj néhány kellemetlennek tűnő igazságot magaddal kapcsolatban, akkor biztosan megleled, amit keresel!"  - Eat, pray, love/ Ízek, imák, szerelmek

A hét gondolata

"Az idő, ha üldözöd, pont úgy fog viselkedni, mint egy bűnöző: mindig is egy megyével vagy egy szobányival előtted jár, megváltoztatja a nevét és a hajszínét, csak hogy egérutat nyerjen, épp amikor az új letartóztatási paranccsal a kezedben belépsz a motel előcsarnokába, ő kioson a hátsó ajtón, csak egy égő cigarettavéget hagyva a hamutartóban, hogy cukkoljon. Valamikor meg kell állnod, mert az idő nem fog. Be kell ismerned, képtelen vagy fülön csípni. Arra is rá kell jönnöd, hogy nem is ez a feladatod. Egy bizonyos ponton túl [...] fel kell adnod az üldözést, meg kell állnod, és hagynod kell, hogy a boldogság rád találjon."

Eat, Pray, Love - Ízek, imák, szerelmek

Kalandos utazás Mentawaira

Az elmúlt hetek történései életem talán legkalandosabb és egyben legcsodásabb élményei közé tartoznak. Egyszerűen nem találok szavakat Indonézia kulturális sokszínűségére. Elképesztő vallási kavalkád van errefelé (hinduizmus és buddhizmus egyszerűen rabul ejti az embert).
Az ázsiai gondolkodás sem mindennapi kuriózum. Az élethez való hozzáállás, valamint a problémamegoldás merőben eltér az Európaitól. Az előbbit érdemes lenne elsajátítanunk, utóbbin viszont lenne min csiszolniuk. Az otthoni jól megtervezett pörgős hétköznapjaimat felváltotta a spontán életvitel: éljünk a mának, ki tudja mit hoz a holnap; majd megoldom, ha eljön az ideje. Talán a következő bejegyzések érzékeltetik majd mire is gondolok.

Mielőtt mélyebben belemennék a részletekbe, a családnak (főként szüleimnek) üzenem:  lehet lesznek részek, amik talán rezegtetik majd a lécet, de kérlek ne aggódjatok fölöslegesen! Minden a lehető legnagyobb rendben! Az éremnek mindig két oldala van, így nem maradhatott ki némi izgalom az utazások során.:)

Jó szórakozást!:)

Mentawai 

Ha az ember rákeres Mentawaira szebbnél szebb képeket talál az interneten. Pálmafák amerre a szem ellát, korallzátonyok és több méter magas hullámok törik meg a kékellő óceán látképét. Az utóbbi miatt  a szörfösök számára a hely kész paradicsom (állítólag a világ 10 legjobb helyei között szerepel). A sziget alig 12 órányira van Padangtól, így semmiképp se hagytam volna ki a lehetőséget, hogy ellátogassak a környékre.

A szervezés nem ment teljesen zökkenőmentesen.Csupán néhány hetet vett igénybe. Ennek oka részben a változó menetrend volt. Az internetnek és indonéz barátunknak hála 2 hét után sikerült megvenni a 9fős jegyet. 6 lány - 3  kínai és 3 európai - valamint 3 srác - 2 német és 1 indonéz (Nanda) - vett részt a kiránduláson. Többségük angol/német tanárként dolgozik, ki az iskolában, ki az árvaházban.

Tudni kell, hogy a környéken nem lehet retúrjegyet kapni, sőt az sem hátrány, ha a társaságban valaki beszéli a helyi nyelvet. Őszintén szólva kicsit félve vágtam neki a 3 napos túrának tudván, Szumátrában bármi megtörténhet, félnapos késekről nem is beszélve! Ennyi bőven elég ahhoz, hogy visszaúton lekéssem a Balira induló járatot.    

Indulás előtte még közösen vásároltunk pár dolgot az útra. Sose felejtem el Nico szavait: "Anita, csak ami szükséges vacsira és reggelire. Fölöslegesen ne cipekedj." Na, igen persze, ahogy azt a tapasztalatlan európai turista elképzeli. Még jó, hogy 1,5l ásványvizet vettem és egy csomó chipset meg kekszet. Közel félórás séta után megpillantottuk a hajónkat a kikötőben. Vagyis a fabárkánkat.  Kérdően néztünk kedves szervezőnkre, aki inkább egy szót sem szólt. Persze mondanom se kell, az összes utas tekintete ránk szegeződött. Valószínűleg nem nagyon láttak fehér embert azelőtt.

Beszálláskor odajött hozzánk a jegykezelő, aki erősen javasolta, hogy fizessünk védelmi pénzt. Mivel Nanda is először utazott Mentawaira, nem ismerte a helyi szokásokat, mi meg nem akartunk kockáztatni - ki tudja mit jelent ez errefelé- így megfizettük az összeget.

Egy fadeszkán vezetett az út a kikötőből a hajóba. Mikor beléptem Joanna döbbent fejjel nézett vissza rám. Nem értettem mitől sápadt úgy el, majd mikor körbenéztem, nekem is kikerekedtek a szemeim. Ujjvastagságnyi poros  padlón gyümölcstől és zöldségtől kezdve dobozokon át, ketrecekbe zárt csirkékig tényleg minden volt. Ezzel persze semmi gondom nem lett volna, ha a rakományok között nem emberek hevertek volna összevissza.  - Héj, ez valóban személyszállításra alkalmas hajó?! - Egymásra néztünk a lányokkal, és kb. ugyanazt olvastam le az arcukról, mint amit ők olvashattak az enyémről: "biztosan akartjuk mi ezt a kirándulást?!" Egy széles mosoly után, egyértelmű volt a válasz: IGEN! Nem hátrálunk meg 10 órára a céltól (legalábbis ebben a hitben vágtunk bele a túrának). Körbenéztünk a hajón, de egy gombostűnyi hely sem maradt, nemhogy 9 ember számára férőhely. A létező összes szabad felületen ember volt.  Itt egy láb, ott egy kéz... vigyázz, rá ne lépj!
Végül a külső fedélzeten találtunk némi szabad felületet az asztalokon és a mentőöveken. Kb. 2 órás várakozást követően elhagytuk a kikötőt, és neki vágtunk a végtelennek látszó sötétségnek. Csak a holdfény, és egy-két kivilágított halászhajó törte meg a feketére festett óceánt.

Az első pár óra beszélgetéssel telt, majd észrevettük, hogy a távolban elég komoly vihar kezd kialakulni és pár percre rá csak úgy szórta a villámokat. A hajó meg csak úgy dobált minket fel és le. Hál'istennek a lányok többsége orvosi családból való, így elég komoly gyógyszerkészlettel szerelkeztek fel. Kb. 4 óra után mindenki úgy ette a Dramenex-et, mint a cukrot. Hogy tengeri betegek lettünk!? Hát az nem kifejezés!

Félórára rá rajtam kívül mindenki kidőlt. Egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy a padlón feküdjek a bogarak között, így nem sokat aludtam az út során. Védelmi pénzes sztorit követően eljátszottam a gondolattal, ha kirabolnak, akkor vajon hogy jutunk haza. Minimális esélyét láttam arra, hogy a szigeten lenne ATM vagy internet. Aggodalmamat nem kötöttem más orrára, de mint utólag kiderült a sziget azon részén ahol megszálltunk még térerő sem volt, nemhogy ATM:))) 

Miután sikerült túllépnem a kérdésen, a hátizsák legaljába tettem minden fontos iratot és pénzt, majd visszakerültem a jelenbe. Felnéztem és az elém táruló látvány egyből mosolyt csalt az arcomra.

Mentawai felé

Mintha egy ütős parti végét láttam volna magam előtt. Itt jegyezném meg, hogy a kiruccanás alatt, ennél extrémebb helyeken is aludtam. A hajó belsejében nem mertem fényképezni, talán jobb is. Örök emlék marad, még most is látom lelki szemeim előtt, az illemhelyiségről ne is beszéljünk - rémálmaimba se kerüljön újra elő. Tényleg nincs extra elvárásom itt Szumátrában, mint angol wc, kézmosó meg ilyenek, de azért igazán beruházhattak volna egy villanykapcsolóra meg egy kapaszkodóra!:)
Mókás belegondolni, hogy kerek egy hónappal ezelőtt kicsit más élethelyzetben, más problémákon gondolkodva és más körülmények között hajtottam álomra a fejem valahol Európában. :) Mielőtt valaki megkérdezné megérte-e a váltás, a válasz egyértelműen: IGEN! 

:)

Hajnali 5-kor ébredezett a hajó, az emberek felkeltek reggelizni, mivel napfelkelte után ugyebár jó muszlim nem eszik ramadán idején. Pár órával később kikötöttünk egy szigeten. Közel 1 óra alatt kirakodtak a hajóból majd kiengedték az embereket is.

Mi vártuk, hogy folytassuk utunkat a végállomásra, de mint kiderült valami oknál fogva csak másnap reggel indult tovább a hajó. Persze, konkrét magyarázatot nem kaptunk, még akkor sem mikor a menetrendet és a jegyünket mutogattuk a kapitánynak. További 4 órát követően találtunk egy hajóst, aki elvitt minket. Igazi angkot feeling volt a csónakban. Művészien űzik, hogy lehet bepasszírozni minél több embert egy icipici helyre. Első alkalmak egyike, mikor a német srácok arcán is felfedeztem az aggodalom jelét. Végre!:)
Késő délutánra meg is érkeztünk, elfoglaltuk a szállást, majd közelebbről megnéztük a partszakaszt. Itt találtam életem eddigi legnagyobb kagylóját!

Esti tábortűz és rostonsült hal várt minket fürdés után, amit hajnalba nyúló beszélgetések és egy jó pókermeccs követett. Csodás másfél napot töltöttünk Mentawai-on, ahol megismerkedtünk egy holland-angol frissen érettségizett fiatal párral. Épp világ-körüli úton voltak. Érdekes volt velük beszélgetni. Elgondolkoztam azon, hogy képes lennék-e nyakamba venni a világot, úgymint ők, és akár Ausztráliában almát szedni, Szingapúrban felszolgálni vagy akár Új-Zélandon állatokat etetni. Hihetetlen életfilozófiájuk van. Csak úgy pislogtam. Lehet, még se vagyok annyira nyitott, mint gondoltam?! Bőven van még mit tanulni!:)

Visszaúton szerettünk volna első osztályú helyjegyet venni, de mind elkelt. Padang felé a kompon sokkal barátságosabb kép tárult elénk, mint azelőtt. Bár annyira nem örültünk, mikor a mellettünk ülő nő befoglalta a borzasztóan kényelmetlen SZTK-s székünk alatti szabad felületet is. 5 óra után már minden bajom volt, nem az én derekamnak találták ki ezt az ülést. Egy kedves, jól öltözött indonéz férfi odajött hozzám és megkérdezte segíthet-e. Nemigazán értettem a dolgot, és hogy miben tudna nekem segíteni. Majd a pult felé mutogatott - Hát az tuti, hogy nem fekszem be a pult mögé! - gondoltam magamban. Aztán észrevettem, hogy a pult mögött volt egy pici ablak, amin az első osztályra lehetett rálátni. Kiderült a férfi két székkel többet foglalt magának az első osztályon (a csomagjainak!!!), így felajánlotta nekem az egyiket. Nem akartam elhinni, hogy a maradék 5 órát légkondis helyen, volánbuszos ülésben aludhatom végig. 

Padang felé a kompon

Mindent összegezve igazán kalandos hosszú hétvégét töltöttünk a szigeten, sőt a csatlakozást is elértem Balira, mivel késett a repülőm 3 órát! ohhh yeeaaahhh!!!:)

Negyedik hét Padangban

Mielőtt a heti eseményekre rátérnék, apa kedvéért ezt a bejegyzést csillagászati kitekintéssel kezdem. Talán a leghíresebb csillagkép ezen félteken a Dél Keresztje, ami a helyi kultúrákban fontos szerepet és jelképet tölt be. Gyakoriak az állatnevek (pl.:Paradicsommadár, Páva, Aranyhal ) és a hajózással kapcsolatos megnevezések (pl.: Háló, Vitorla, Hajógerinc). Sajnos elég felhős az égbolt, alig lehet gyönyörködni a csillagokban. Ami mindennapos élmény az a hold ragyogása. Mintha 90 fokban megborították volna, szokatlan, de szép látvány.

Heti érdekességek:

• Az indonézek (bár ezt már Dunai Peti is mesélte) nem használnak múlt -és jövőidőt, szó szerint a jelenben élnek. Közel 300 nyelvjárás van Indonéziában, így varázsoltak egy végtelen egyszerű hivatalos nyelvet, hogy könnyebben megértsék egymást az emberek.
• Ételekkel kapcsolatos megfigyelések: nem véletlen esznek hihetetlen csípős és erősen fűszerezett ételeket, és nem véletlen az sem, hogy édes gyümölcsszirupokat isznak. Az egyik a hőháztartás jobb működését, míg a másik az energiát és a vitaminokat pótolja. Alig esznek friss zöldséget és gyümölcsöt. Mint megtapasztaltam, ezek inkább Szumátrára jellemzőek. Padangban 3,5 hét alatt ledobtam 6 kg-ot. Ha esetleg valaki fogyókúrázni akarna töltsön el pár hetet ezen a vidéken.  Balin és Jáván csodás, enyhén csípős ételeket lehet kapni, és a garnélarák egyszerűen mennyei!

Egy igazán izgalmas hét vette kezdetét a 4. napsütéses augusztusi hétfőn Padangban. Már előzőhéten Nico és Lina emlegette a Mentawai túrát, de az időpont pont ütötte a lomboki kiruccanást. Végül hétvégén úgy döntöttem átszervezem a nyaralásom, és csatlakozom a csapathoz. Újabb szabadnapokra volt szükségem, mert csütörtökön indult a hajó. Sikerült némi csereberével egy tömbösített órarendet készítenem, amivel rávettem a vezetőséget, hogy 3 és fél nap alatt letudjam a heti tanításokat. Voltak már ez irányú próbálkozásaim, de most jó indokot találtam és elfogadták az ötletem.

Meglepő az egészben, hogy sikerült úgy összeválogatni az órákat, hogy végül 3 kivételével mind meghiúsult. Nem igazán értettem az okát, így utána jártam a dolognak. Kiderült, imaidőben voltak az elmaradt órák, ezért nem jöttek el a hallgatók. Sose értettem, mi alapján osztják be a diákokat imádkozni és erről miért nem tudnak időben értesíteni. Mindenesetre a megtartott órák kárpótolták a kiesett időt.

Az egyik órám a Sampoerna cég marketing vezetőivel volt egy európai színvonalú irodaházban. Sampoerna a legnagyobb cigarettagyártó Indonéziában, ami Philip Morris-hoz tartozik. Az országban nagyon elterjedt ez a szenvedély, de eddig itt még csak férfit láttam dohányoz.

Hétfőn breakfasting után összegyűltünk Niconál beszélgetni és játszani. Mivel szűkös időkerettel rendelkeztem az utolsó angkotig, így a póker helyett Ayank szerelmi kártyavetését figyeltem meg. Fogalmam sincs hogy csinálta, de mind a 6 ember múltjába beletrafált. Egyre kíváncsibbá váltam, de a jövőre vonatkozó jóslatok nem mindenkinél voltak rózsásak. Végül rávettek és belementem, hogy engem is kielemezzen. Olyan részleteket mondott a múltamról, amit csak a család és a nagyon közeli barátok tudhatnak. Teljesen lefagytam a szavai hallatán. Sose hittem, hogy valóban létezik ilyen.  Igazi boszorka a csaj! Egész éjszaka a múltam árnyéka vetült rám. Nem tudtam aludni. Olyan dolgokat mondott, amik kissé sokkoltak. Eddig azt hittem sikerült feldolgoznom ezeket, de kiderült csak a megfelelő fiókokba pakoltam az érzéseket. Most a fiókok kiborultak és minden ott hevert előttem egy kupacban. Amikor a jövőre tért rá, egyre komolyabbá vált az arca. Annyit vettem észre az egészből, hogy egy csomó kártya marad a kezében, és újra meg újra szétosztja. Végül megtört a jég, és elém tett párat. Csönd ült hirtelen a szobára. Na ez vajon most mit jelent?! Elkezdte felfordítani lapokat, majd rám nézett, elmosolyodott és annyit mondott: egyszerűen tökéletes! Ránéztem a kártyákra és televolt ásszal. Ha csak a fele bejön annak amit jósolt, már azzal bőven beérem!:) Persze, egyből megkaptam a poénos megjegyzéseket Balival és az iszlám szokásokkal kapcsolatban. Errefelé a 27 év feletti egyedülálló nő eléggé porul jár. Ha eddig nem talált magának férjet, akkor a család talál neki egyet. Remélem anyáék nem vezetik be ezt a szokást és hazaérkezésemkor nem érnek kellemetlen meglepetések a reptéren :)

Helene-nel a maradék időben érdekes filozófiai kérdéseket boncolgattunk. Hihetetlen jó meglátásai voltak a lánynak. Bővült a szótáram a "be relax" és a "be spontaneous" kifejezéssel. Gyakran csendülnek fel fülemben a szavai, amik az indonéz mindennapokban mentőövként szolgálnak. Az utolsó előtti napját szerette volna frappánsan eltölteni, így kedd reggel nyitásra már egy közeli szalonban voltunk. Még be se léptem az ajtón, már kaptam egy sms-t  MsYulia-tól, hogy csak 11-től lesznek óráim, így bevállaltam 3-4órás tradicionális masszás csomagot mindössze 1500Ft-ért. Félelmetes, hogy fér egy pici nőbe ennyi erő?! Az utolsó 1 óra valami balzsamos hajpakolással és fejmasszással egybekötött történet volt, amit valami hideg vizes borogatás követett egy légkondis helyen, majd ki a 30 fokos melegbe. Nem csoda, hogy másnapra a megfázás tüneteit véltem magamon felfedezni.

Szerdán Jade, Helene és Cathleen búcsúpartiján kiderült, hogy a Mentawai kirándulás időpontja tolódik egy nappal, így nem másnap, hanem harmadnap indulunk, és nem hétfőn, hanem kedd reggel érünk vissza. Kérdeztük, hogy ennek mi az oka, de nem nagyon kaptunk rá reális magyarázatot.  Gyors kalkulációt végezve és az indonéz késést beleszámítva, úgy döntöttem keddről szerdára módosítom a repjegyem Balira. Biztos, ami biztos alapon. Utólag a lehető legjobb döntés volt.

Csütörtökön miután minden órám elmaradt, csatlakoztam az ETC csapatához, és az árva gyerekekkel töltöttem a délutánt. Nagyon fegyelmezettek, míg mi előkészítettük az ételeket, addig ők csendben és türelmesen végig hallgatták a beszédeket. Azt hittem vacsora után tudok velük játszani kicsit, de sötétedés miatt nem maradtak tovább Ms Debby-nél.

A hét gondolata

Bármi legyen is, amire a figyelmünket leginkább fordítjuk, erősebbé fog válni az életünkben.” /Stephanie Dowrick/

A hét gondolata

"The most dangerous place in the world is your own comfort zone." - "A világ legveszélyesebb helye saját komfort zónád." - quote from Lina

Harmadik hét Padangban

A héten hétfőtől szombatig leginkább tiniket tanítottam. Nagyon félénkek, alig bírok belőlünk kivarázsolni néhány szót.  Eddig különböző csoportjaim voltak, változó létszámmal. Feltételezem a vezetőség szeretné, ha minden csoport és magándiák kapna némi ízelítőt "belőlem", így az órák első percei mindig "jégtöréssel" kezdődnek. A neveket nehéz megjegyezni, az arcokat hozzá meg végképp esélytelen.  Csak 1-2 példa: Luthfhillah Ghaisani, Fitria Seli Irawan, Citoky Rais Bawapratama vagy Herayati Aries...

A hét első napjaiban igazi parti hellyé vált a házunk. Olyan arcok is megfordultak nálunk akiket se előtte, se azóta nem láttam.  Kedden munka után, 18 óra körül meglepődve tapasztaltam, hogy tömérdek ember ül a nappalikban, és az éhségtől kopogó szemekkel nézik az asztalra pakolt jobbnál jobb ételeket. Igazi kínzás lehetett, de ők tudják. Ekkor találkoztam először Sam-mel,  aki gyorsan középpontba került a brit akcentusával.

Újabb érdekesség: azt vettem észre, hogy 1-2 kivételtől eltekintve minden európai szenved ezzel a jobbkezes etikettel. Szegény indonéz barátaink azt hitték hogy az európaiak többsége balkezes, de ezt a kérdést gyorsan tisztáztuk velük. 

Sajnos, a szerdák nem jönnek be... újfent rosszul lettem. Azóta felkutattam a létező összes helyet a városban, ahol valami pékárut, vagy enyhén fűszerezett ételt lehet kapni. Végig kóstoltam több koktélt, nagyon jó gyümölcskombinációk közül lehet válogatni. Még az alkoholkészlethez nem nyúltam, mivel a malária elleni gyógyszerre nem javasolt. Csak worst case-re tartogatom, ha már semmi sem segít, jön a vodka!

Csütörtökön az egyetem tanévnyitójára voltunk hivatalosak. Még meg se érkeztünk már zöld egyenruhába és fehér kendőbe burkolózott diáksereg lepte el a termet. Életem első stand up-ja közel 500 ember előtt.  Az élmény felejthetetlen!

Egységben az erő - University of Andalas

Vasárnapra terveztünk egy kirándulást a közeli szigetekre amit elmosott az eső. Erről jut eszembe szombat reggel állítólag a környéken 5.2-es erősségű földrengés volt, amit sikeresen végig aludtam. Rákerestem a neten, de nem találtam semmi információt erről. Visszatérve a hétvégi programhoz, végül Zazával sikerült gyors megoldást találnunk és csatlakoztunk Adhid rokonlátogatásához egy Bukittinggihez közeli faluba. Nagyon jól vezet a srác, remélem lesznek még közös utazásaink.

Vizesés Padang közelében

A héten megismerhettem a felső és az alsó 10 ezer életkörülményeit. Értékesítőként otthon már találkoztam ezzel a kérdéskörrel, de összehasonlíthatatlan az itt tapasztaltakkal. Számunkra elképzelhetetlen szakadék van a két világ között. Egyik nap egy európai szintű csúcs-modern 3 szintes indonéz ikerház vendégéből, egy elképesztően szegény viskóban élő nagycsalád látogatója lettem. A kulturális sokk nem kifejezés arra amit átéltem...jó pár másodperc kellett, hogy összeszedjem magam, és helyre rakjam a viharként tomboló érzéseimet. 

Anita goes to Bali, or not?!

Miután megtudtam Jade és Cathleen is megy Balira, úgy döntöttem csatlakozom hozzájuk. A gyenge sávszélesség miatt egész Padangban lehetetlen online jegyet foglalni. Nem akartam elhinni, de tényleg így van. Kénytelen voltam kiadni a kezemből az irányítást és segítséget kérni. Szokás szerint már mindent elterveztem ezért nem hittem, hogy bármi keresztbe húzhatja a számításaimat. Épp aznap este találkoztam a külföldi csapattal, így megkérdeztem Helenét, hogy szerezte be a jegyeket. Kiderült, itt mindenki utazási irodán keresztül intézi a foglalásokat. Másnap reggel hétfő lévén a reptér igazgatójával volt órám, ami pont kapóra jött. Ajánlott nekem egy ügyintézőt és némi kedvezményt. A nővel igazi kihívás volt a telefonos kommunikáció. 5 darab járatról beszélünk, amit előre kinéztem a neten(!!!), tehát tényleg csak le kellett volna foglalni őket. Folyamatosan kaptam az sms-eket a következőkkel: "kérem erősítse meg a járatfoglalást erre a dátum";" kérem erősítse az úti célt"; "elnézését, de módosult az indulási idő, mi legyen az új időpont" stb...stb...mígnem péntekre leredukáltuk a jegyek számát 3-ra és sikerült a foglalás "I booked the tickets", legalábbis ebben a hitben vágtam neki a hétvégének. Majd kaptam egy emailt, ami  teljesen szertefoszlatta a nőbe vetett hitem : "sajnálattal értesítem, de a járat ideje módosult, így nem sikerült a foglalása..." Hogy mi?!?! Ez meg hogy lehet?!?!Na, erre már nem tudtam mit reagálni, megköszöntem a gyors ügyintézést, és odébbálltam. Hajnal lévén sajnos egy ismerősöm se volt online, hogy segítséget kérjek. Nem tudtam tovább ülni és várni, mert már így is sokat buktam az üzleten. Felkerestem az első utazási irodát, ami szembejött velem az utcán. Annyira már ismertek - ide se üres kézzel mentem. A legfrissebb repjegy infókkal állítottam be az irodába, amivel sokkoltam az ügyintézőket. Ilyen valószínűleg még nem történt velük azelőtt.

Miután 20 perc alatt nem sikerült lefoglalni 1 db jegyet, kezdtem végképp elveszteni a türelmem. Annyi lélekjelenlétem maradt még, hogy poénosan átvegyem az irányítás és tartsak egy gyorstalpalót a 4 ügyintézőnek a time management fogalmáról és a foglalás folyamatáról. Nem egészen 4 perc alatt lefoglaltam a nevemre egy jegyet(!) némi magyarázattal egybekötve. Persze, hab a tortán: masterCard-dal szerettem volna fizetni, de a terminál egyik pillanatról a másikra feladta a szolgálatot, ahogy a kártyát leolvasta. Mondanom se kell azzal a lendülettel ráfagyott a mosoly az arcomra...Mivel nem történt pénzmozgás a számlán, egy mély levegővételt követően már kattogott az agyam a következő megoldáson. Már az hittem nem jöhet ennél rosszabb, de tévedtem: a szomszédos ATM ekkor összegű készpénzt nem adott ki. Annyira abszurdnak tartottam már a szituációt, hogy félszemmel kerestem a kandi kamerát. Végül sikerült lebizniszelnem velük, hogy másnap, miután megjavítják a terminált kifizetem a repjegyeket. Jelentem SIKERÜLT!:) Most már én is jót mosolygok a sztorin...:)

A misztikus tearengetegben

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy teaföld túl az óperenciás tengeren és túl az Indiai-óceánon is, az indonéz pálmafák tövében, közel 2,5 óra kocsikázásra Padangtól.

Már több embertől is hallottam, érdemes egyszer a környékbeli teaültetvényekre ellátogatni. Most már értem miért ajánlották olyan bőszen. Vasárnapra terveztük Cathleen barátaival a túrát. Kora reggeli órákban elindultam a Plaza Andalashoz, mire odaértem, jó indonéz szokás módjára a találkozó ideje és helyszíne is megváltozott (3 hét után ez már cseppet sem lepett meg).

Gyakran van olyan érzésem, mintha Pató Pál úr meséje maga lenne a valóság. Próbáltam, de esélytelen kilépni belőle, sőt a casting-ot is buktam, a szerepek kötöttek, át nem ruházhatóak.:) Kezdem megszokni, hogy itt az emberekhez tengernyi türelem kell, legyen szó késésről, logikai játékról, vagy netán repjegy foglalásról. Ez utóbbi elég kalandos volt, részletek a következő bejegyzésben. 

Végül sikerült 10 óra körül elindulni egy 8 fős kocsival 10-en. Ez a felállás már sokkal kényelmesebbnek tűnt a múlthetihez képest. Utunk során mesébe illő hegyeken völgyeken keltünk át. Szívem szerint 5 percenként megálltam volna gyönyörködni a tájban. Olyan lélegzet elállító látvány tárult elénk, hogy az ember szája tátva maradt. Egyszerűen nem lehetett betelni vele! Nem is készítettem fotót úgy voltam vele, majd visszafelé a naplementében és elmerültem a táj apró részleteiben. 

Közel 2,5 órás út után ameddig a szem ellát egybefüggő dimbes dombos zöld tearengeteg jelent meg előttünk. Ehhez foghatót még nem láttam az előtt. Bebarangoltuk egy-két tealevelek övezte labirintust, majd továbbindultunk a tavakhoz.

Teaültetvény

A Di Atas és Di Bawah elég népszerű turisztikai célpont errefelé. Nem időztünk túl sokat a tavaknál, mert elkezdett esni az eső, és ideje volt valami harapnivaló után nézni, mivel már bőven túlléptük az ebédidőt. 

 Di Atas és Di Bawah tavaknál

Miután elég nehéz vacsora előtt főtt ételt kapni, így kénytelen voltunk beérni némi rágcsálnivalóval. Hazafele úton regénybe illően elvarázsolttá vált táj. A teaültetvényeket és a környékbeli hegyeket ellepte a nagy fehér ködfátyol. Sajnos a naplementét is.:(

Ködfátyol teaföldön

Pillanatképek Karolina beach-ről

Szombaton páran lányok és Nanda lenéztünk a közeli Karolina beach-re, ami kb. 1,5 órás utazást vett igénybe. Félórával mindig számolnom kell a lakhelyemtől a központig, majd erre jön rá a minibuszos menetidő. Persze, a busz csak akkor indul, ha kellő létszámú utas összegyűlt, vagy ha a kényelmesebbek kifizetik a különbözetet. Poénból úgy döntöttünk megvárjuk míg tele lesz, kíváncsiak voltunk mit jelent ez errefelé. Megszámoltam, és az európai mércével mért 10 fős kisbuszban 20-an zsúfolódtunk össze plusz egy-két bébi. Ez barátok közt is legalább 21 fő. Visszafelé jövet volt aki kint csimpaszkodott az ajtóban, hát nem szívesen cseréltem volna vele a szerpentines szakaszokon.:)
Karolina beach nagyon szép hely, de elég kihalt Ramadán idején. Ilyenkor a muszlimok ha tehetik otthon maradnak, próbálják átvészelni ezt az egy hónapot viszonylag hűvös és csendes helyen, ami teljesen érhető.
Sajnos az idő újfent nem kedvezett nekünk. Egész héten verőfényes 27-30 °C volt, de amint beköszöntött a péntek jött az esős idő.

.

Karolina beach

Sétaközben észrevettem egy folyót, ami az óceánba torkollott. Nem mindennapi érzés, amikor az ember egyik lába a jéghideg folyóban, míg a másik a meleg óceánban áll. Best of élmények egyike a hét folyamán.:)

A folyó és az óceán találkozása - Karolina beach

A hét gondolata

"A szeretet türelmes, minden más türelmetlen. És amint egyszer megérted, hogy türelmesnek lenni annyi, mint szeretni, és türelmesnek lenni annyi, mint imádságban lenni, akkor mindent megértettél. Meg kell tanulnod várni." /Osho/

Második hét Padangban

A picik fenomenálisan aranyosak!:) Hétfőn volt egy kis csoportom, igazi izgőmozgó lények, alig bírnak megmaradni egy helyben, tele vannak energiával. Elég nehéz lekötni a gyerek figyelmét 1 órán keresztül, nem hogy 4-nek egyszerre!:) Igazi kihívás, sose gondoltam volna, jobban lefárasztott, mint egy egész napos túra. A tinik is nagyon aktívak és érdeklődőek, de kevésbé pörgősek, valószínűleg ez az egész napos böjtnek is betudható.Furcsa, de még sehol senkit nem láttam rosszul lenni az elmúlt napokban.Az elbeszélések szerint, a gyerekeket 6 éves kortól nevelik rá Ramadán idején a havi böjtre és 10 éves kortól kell ténylegesen önmegtartóztatniuk magukat. Elképzelni se tudom, hogy reggel 4-kor felkeljek reggelizni, majd este 6:30-kor egyek és igyak legközelebb. Ők ezt egyfajta megtisztulásnak élik meg. Érdekes...

Még egy dolog a tanítással kapcsolatban: az előírt oktatási tervben szerepel, hogy minden órán énekelni kell a diákokkal. Hát, mondanom se kell, az elején eléggé ódzkodtam ettől a dologtól. Végül egy végtelen egyszerű megoldásra jutottam: egy 5 perces karaokéval a követelmény teljesíthető. Mint kiderült, az indonézek imádnak énekelni, így elég nagy sikert aratott az ötletem. 

Ha tehetem mindennap lemegyek a partra megnézni a naplementét. Eszméletlen gyönyörű színekben pópázik az égbolt. Naplementét követően meggyúlnak a lámpák, és a hajók mint a szentjánosbogarak az éjszakában tündökölnek az óceán habjain. 

Hétfőn és csütörtökön munka után a narancssárgán kívül kipróbáltam más ankotot is, akkor épp a fehérre és a világos kékre esett a választásom. Útközben láttam egy rózsaszínt, egy pirosat és egy zöldet is, úgyhogy maradt még bőven. 1-1 ilyen kocsikázás közel másfél órát vesz igénybe. Sikerült felfedeznem Padangban a "katolikus" negyedet is. A legrégebbi templom 1853-ban épült, ami jelenleg használhatatlan a 2009-es földrengés miatt. Több kápolna is van a környéken, de egyik sem üzemel, szintén felújítás alatt állnak. Végül megtaláltam a püspöki templomot, ahol nagyon megörültek nekem, és én is nekik.:) Ahogy körbejártam a helyet észrevettem, hogy más irányból már jártam erre az előző héten, mikor a padangi múzeumban voltam. A múzeum kívülről belülről egyaránt csodaszép.

padangi múzeum

Kedden este összegyűltünk bulék/külföldiek, és közösen megvacsoráztunk az egyik helyi étteremben. Majd egyéb lehetősség híján a Plaza Andalas játéktermében kötöttünk ki. Mindeközben odakint, egy nagy vihar kezdett kialakulni. Másnap hallottuk a hírekben, hogy a hegyekhez közel eső városrészt elmosta az ár. 

Kérdeztétek mit a legnehezebb megszokni, talán a csípős/csilis- édes ízkombinációt. Már azt hittem egy hét után sikerült megszoknom, és már bátrabban mertem szedni és enni a helyi ételekből.Szerdára virradóan nagyon rosszul lettem. Még most se tudom pontosan mi válthatta ki a rosszullétet, de az biztos, hogy a közérzetemre nem volt jó hatással. Elég sok mindenre kell figyelni, például nem lehet inni csapvízből (még fogat mosni sem), csak ha már fel lett forralva. Mindettől függetlenül, hogy tartani tudjam a tervezett ütemet nem kérhettem újabb szabadnapot, hisz már kikértem az összeset a "nyaraláshoz", és a jegyeket is lefoglaltam augusztusra. Hál'istennek a gyógyszerek gyorsan rendbe tettek, és péntekre már kutyabajom se volt. 

Csütörtökön tanítás előtt az iskolai dolgozókkal meglátogattuk az áradás helyszínét, és adományokat vittünk a rászorultaknak. Mikor megérkeztünk, megrendítő látvány tárult elénk. Az áradás következtében a folyó 4 méterrel megemelkedett a medréből, és amit ért megrongált. Szerencsére nem történt komolyabb sérülés, csak az épületekben esett tetemesebb kár. 

árvíz Padang egyik külső negyedében

Több ismerősöm önkéntesként dolgozik itt, Padangban. Péntekre szerveztek az árvaházban egy nagyobb ünnepséget, amire engem is meghívtak, de az időpont pont ütötte az egyik órámat. Szerencsére sikerült cserélnem az egyik tanárral, így részt tudtam venni az eseményen. Nagyon jó körülmények között élnek a gyerekek, egy egész komplexum van kiépítve nekik. Van konyhájuk, szállásuk, tantermük, imahelyük és géptermük is. Mikor megérkeztem mindenki végtelen kedves volt és érdeklődő:) Az ünnepség alatt zenéltek, énekeltek, mi meg prezentációkkal és szerepjátékokkal próbáltuk őket lenyűgözni az este folyamán. Szerintem elég jól sikerült.:)

1 nap Bukittinggiben

Múlt hét vasárnap lehetőségem nyílt közelebbről is megtekinteni Padangtól mintegy 2 órányi buszútra lévő városkát, Bukittinggit. Már a neve is megnyerő, a helyről nem is beszélve! Most először próbáltam ki a városok közötti tömegközeledést. Megdöbbentő, mennyien beférünk egy 8 személyes minibuszba. A központtól 15 percre végül megpillantottam amiért mentünk, a Ngarai sianok kanyont. A látvány egyszerűen mesés. A térbeli magasságok és mélységek egyszerűen lényűgözőek, nem véletlenül mondják Nyugat-Szumátra egyik turistaparadicsomának. 

Kanyon 1

Mások is nézelődnek rajtunk kívül:)

Már majdnem körbesétáltuk a kilátót, mikor megpillantottam egy festőműhelyt. Már évek óta nem fogtam ecsetet. Felüdülő érzés volt újra ebben a közegben lenni. Érdekes, hogy több ezer km-t utaztam azért, hogy rádöbbenjek mennyire hiányzik. Amint átléptem a küszöböt tudtam, itt megtalálom álmaim festményét. Hát így lett!:)

Miután kigyönyörködtük magunkat, a kilátó mellett találtunk egy barlangot. Kuala Lumpur után kicsit csalódás volt, nem erre számítottam. Mikor beléptünk a helyre, nem telt el fél másodperce se, de hatalmába kerített egy nagyon fura érzés. Olyan, mintha katakombába sétálnánk le a lépcsőn. Mint kiderült ez egy mesterséges alagútrendszer a város alatt, ami védelmi célt szolgált. Nagyon sokan haltak meg idelent éh- és szomjhalálban. Mivel az indonézek komolyan veszik a szellemek létezését, ez tiszteletbe tartva, nem merészkedtünk messzire. Mindemellett sietnünk kellett, mert imaidő volt. Míg útitársaim felkerestek egy mecsetet, addig én elidőztem a Jam gadang - holland torony környékén. Alig hittem a szememnek, Indonéziában itt találtam először turista információs pultot:)A Szumátrára jellemző építészeti stílusjegyek Buggittingiben is úton-útfélen megtalálhatóak.

Jam gadang - Holland torony

Miután újra együtt volt a csapat elindultunk a vidék legszebb állatkertje felé. Észre se vettük, gyorsan elrepült néhány óra a nézelődéssel. Következő utunk a helyi piacra vezetett, ahol minden sarkon "krékerhegyek" tornyosultak. Még javában böjt ideje volt ezért, én kóstoltam végig a palettát. Végül 1 kg-nyit sikerült összevásárolni estére.

Bukittinggi állatkert

Hát ez nem jött össze:)

Első hét Padangban

Többen kérdeztétek mikor lesz az első tanítási napom, hát ma volt. Különböző tudásszintű és korosztályú indonézeket tanítok angolra. Elég színes a paletta, lesz majd óvódás, általános iskolás, középiskolás és felnőtt  csoportom is. Tegnap az iskola felkért, hogy hetente kétszer beszélgessek a padangi reptér igazgatójával. A kérés meglepett, de szívesen vállaltam ezt a nemes feladatot. Egy végtelen udvarias világlátott embert ismerhettem meg. Gyorsan megtaláltuk a közös témát, és pillanatok alatt  eltelt az egy óra. Ha minden igaz, jövőhéten személyesen is fogunk találkozni, a reptérre kell mennem oktatni.

By the way az első padangi lánykérésem is ma volt:))Kezdem megszokni az új életvitelt. Nem telik el úgy nap, hogy a helyiek jól meg ne nézzenek vagy ami még mókásabb, elvétve Miss-nek vagy épp Mr-nek szólítsanak.:) Eleinte nagyon élveztem, mára már próbálom elengedni a fülem mellett. A bátrabbak általában odajönnek hozzám és széles mosollyal megpróbálják elmutogatni, hogy szeretnének egy közös fotót velem. Hasonló lehet a "sztárok" életét is. Nem léphetsz ki úgy az ajtón, hogy valaki le ne szólítson, majd másnap a közös képetek valahol vissza ne köszönjön. 

Az elmúlt hét alatt rengeteg emberrel ismerkedtem meg. Többnyire indonézekkel, de a hét második felében már külföldiekkel is találkoztam. Ramadán előtt gyakran voltak estébe nyúló beszélgetéseink a parton.

Padangi naplemente 

Ittlétem negyedik napján tartottak nekünk egy welcome partyt, ahol közel negyvenen gyűltünk össze. Megvolt a köszöntés és bemutatkozás, majd az este egy kínai vacsorával zárult. Hihetetlen érzés volt egy kínai család padangi életébe bepillantást nyerni. A kultúrák keveredése erre nem kifejezés. 

A születésnapom jó apropója volt, hogy Ramadán idején mindenkit kiengedjenek a partra ünnepelni. Nagyon figyelmesek voltak, kaptam egy "szülinapi tortát" fánkokból kirakva és jó indonéz szokáshoz híven megdobáltak tojásokkal.:)

Have fun

Még egy érdekesség. Ramadán idején nem nagyon járhatnak el a nők naplemente után otthonról, amit nem is igazán értettem, míg egyik este a szokásosnál jóval később sikerült hazakeverednem. Valóban, ez nem Stockholm, Madrid, Budapest vagy épp Kuala Lumpur...ez Padang, egy végtelen vallásos hely, turisták híján este 8 után kihal az egész város. Csak az útmenti árusok törik meg a csendet. Este 9 után már az ankotok se járnak, így ha valaki nem rendelkezik kocsival vagy motorral (mint például én), az eléggé ki van szolgáltatva a helyi tömegközeledésnek. 

Az ankot egy minibusszerű járgány, ahol mindenféle nép megfordul. Ennek oka az is lehet, hogy nem több az útiköltség 80 forintnál. Még nem sikerült megszoknom a maximumra tekert heti padangi slágert vagy épp valami discos beütésű tucc-tucc zenét. Mivel nincs térkép Padangban és nagyon egyformák a helyek, ezért memorizálnom kellett egy-egy eltérő vagy egyedi dolgot, hogy tudjam hol kell a száguldó zeneládából kiszállni, ami az ankot útvonalon bárhol lehet. Nincsenek megállók, vagy táblák amik jeleznék milyen buszok közlekednének a környéken. Itt mindenki tud mindet, ha nem idevalósi vagy, akkor érdemes valakinek a segítségét kérni. Elég szűkösen lehet az ankotban elférni (voltunk már 15-en is benne), nem európai ember magasságához és komfortzónájához tervezték, ettől függetlenül nagyon hangulatosnak tartom.:) 

Ankot

Iszlámvallás

Nem is tudom hol kezdjem ezt a bejegyzést. Nagyon sok minden történt az elmúlt egy hét során. Megismertem az iszlám vallást, ami a mindennapjaim részévé vált. Nincs olyan perc, hogy valami rá ne emlékeztessen ilyen például a napi 5x-i ima (Ramadán idején 6). Az imára hívó éneket mindig hallani a környékbeli hangszórókból, bár hajnali 4-est még nem sikerült teljesen megszoknom. Padang, Nyugat-Szumátra központja, és a vallási élet "Mekkája" errefelé.Minden sarkon találni egy mecsetet. Általában fehér, de gyakran megesik hogy zöldben vagy a kettő keverékében pompáznak. Valószínűleg ez egy helyi szokás lehet, Bukittinggiben más színűeket is láttam. Most, hogy elkezdődött a Ramadán a bőrömön érzem milyen  lehet muzulmánnak lenni:)) Hát... nem egyszerű, főként annak, aki keresztényvallásban nevelkedett. Nézzük meg, mi mindennel kellett szembesülnöm a vallást illetően:)

Bukittinggi főmecset

Iszlámvallás

A keresztényvallás után a második legnagyobb világvallás, amely keretet ad a jogi és erkölcsi kérdéseknek, valamint egységes hagyományt teremt más iszlám országokkal. Eredete az arab- , zsidó - és keresztényvallás közös gyökereiből fakad. Szent könyvük a Korán. Az indonézek már gyerekkorukban megtanulják a Koránt arabul olvasni és énekelni. Ahol lakom, a falon lévő képek zöme a Korán 1-1 részének metszete. Az iszlám 5 alapvető gondolata a hitvallás; az adakozás (az egyik mecset belső tábláján láttam, hogy felírják a neveket és az összegeket, elég komolyan veszik, egyfajta megtiszteltetés számukra); az ima (napi 5x, ramadán idején 6x); a böjt (ami 30 napig tart, itt július 20-tól, állami szinten 21-től kezdődött); végül a Mekkai zarándokút.

Mecsetek

Minden indonéz városban van egy főmecset. Nagyon hasonlóak egymáshoz.  A mecset belsőtere két részre van bontva, a baloldal a férfiak privilégiuma, a jobboldal a nőké. Ennek oka, hogy imádkozás alatt nem érintkezhetnek egymással a nők és a férfiak. Bekukucskáltam a Bukittinggi főmecsetbe, ahol láttam, hogy a nők számára a bejárat belsőterében ki van alakítva egy "öltözőszoba" tükrökkel. Azt követően egy hatalmas hallt láttam, teli fehér lepellel teljesen elfedett imádkozó nővel. Érdekes volt látni, milyen egységesek. Az emberek élik a mindennapi életüket, de ima idején sokszor nem tudni hol és melyik mecsetbe fognak épp imádkozni, így a nőknél mindig van a táskában egy lepel elfekvőben:)

Az egyik padangi mecset

A mecset belsőtere

Ruházkodás
A helyi ruhaviselet is nagyon eltérő az otthonitól. A nők hosszú ruhát vagy nadrágot és kendőt viselnek, míg a férfiak főként ingben és farmer nadrágban járkálnak az utcákon. Nagyon konzervatívak. Például a parton nem megengedett a fürdőruha használata. Csodás partszakaszaik vannak, sokszor eszembe jut, hogy szívesen megszabadulnék a pulcsitól vagy épp a hosszú ujjú felsőtől, és bikiniben szaladgálnék a meleg vizű tengerparton:) Ha minden igaz jövőhéten elmegyünk a környékbeli szigetekre, ahol kedvünkre pancsolhatunk egyet, már alig várom!!!:))
Megkérdeztem Zazát, miért ennyire szigorú az öltözködési szokás. Mint kiderült nagyon egyszerű rá a válasz: Istenfélőnép. Körülbelül 30 évvel ezelőtt még nem volt ennyire leszabályozva állami szinten a női ruhaviselet. Akkor tájt volt egy hatalmas ünneplés a parton, komoly dínomdánommal, tánccal, énekléssel fürdőruhában...majd másnap jött egy komoly földrengés és pusztító özönvíz, ami nagyon sok életet követelt. Az itteni emberek szerint a 2004-es cunami is ennek köszönhető. Úgy vélik a tiszteletlenség volt a kiváltó ok, és bűnhődniük kellett. Érdekes felfogás.

Indonéz öltözködés