2012. július 28., szombat

Második hét Padangban

A picik fenomenálisan aranyosak!:) Hétfőn volt egy kis csoportom, igazi izgőmozgó lények, alig bírnak megmaradni egy helyben, tele vannak energiával. Elég nehéz lekötni a gyerek figyelmét 1 órán keresztül, nem hogy 4-nek egyszerre!:) Igazi kihívás, sose gondoltam volna, jobban lefárasztott, mint egy egész napos túra. A tinik is nagyon aktívak és érdeklődőek, de kevésbé pörgősek, valószínűleg ez az egész napos böjtnek is betudható.Furcsa, de még sehol senkit nem láttam rosszul lenni az elmúlt napokban.Az elbeszélések szerint, a gyerekeket 6 éves kortól nevelik rá Ramadán idején a havi böjtre és 10 éves kortól kell ténylegesen önmegtartóztatniuk magukat. Elképzelni se tudom, hogy reggel 4-kor felkeljek reggelizni, majd este 6:30-kor egyek és igyak legközelebb. Ők ezt egyfajta megtisztulásnak élik meg. Érdekes...
Még egy dolog a tanítással kapcsolatban: az előírt oktatási tervben szerepel, hogy minden órán énekelni kell a diákokkal. Hát, mondanom se kell, az elején eléggé ódzkodtam ettől a dologtól. Végül egy végtelen egyszerű megoldásra jutottam: egy 5 perces karaokéval a követelmény teljesíthető. Mint kiderült, az indonézek imádnak énekelni, így elég nagy sikert aratott az ötletem. 

Ha tehetem mindennap lemegyek a partra megnézni a naplementét. Eszméletlen gyönyörű színekben pópázik az égbolt. Naplementét követően meggyúlnak a lámpák, és a hajók mint a szentjánosbogarak az éjszakában tündökölnek az óceán habjain. 





Hétfőn és csütörtökön munka után a narancssárgán kívül kipróbáltam más ankotot is, akkor épp a fehérre és a világos kékre esett a választásom. Útközben láttam egy rózsaszínt, egy pirosat és egy zöldet is, úgyhogy maradt még bőven. 1-1 ilyen kocsikázás közel másfél órát vesz igénybe. Sikerült felfedeznem Padangban a "katolikus" negyedet is. A legrégebbi templom 1853-ban épült, ami jelenleg használhatatlan a 2009-es földrengés miatt. Több kápolna is van a környéken, de egyik sem üzemel, szintén felújítás alatt állnak. Végül megtaláltam a püspöki templomot, ahol nagyon megörültek nekem, és én is nekik.:) Ahogy körbejártam a helyet észrevettem, hogy más irányból már jártam erre az előző héten, mikor a padangi múzeumban voltam. A múzeum kívülről belülről egyaránt csodaszép.

padangi múzeum

Kedden este összegyűltünk bulék/külföldiek, és közösen megvacsoráztunk az egyik helyi étteremben. Majd egyéb lehetősség híján a Plaza Andalas játéktermében kötöttünk ki. Mindeközben odakint, egy nagy vihar kezdett kialakulni. Másnap hallottuk a hírekben, hogy a hegyekhez közel eső városrészt elmosta az ár. 

Kérdeztétek mit a legnehezebb megszokni, talán a csípős/csilis- édes ízkombinációt. Már azt hittem egy hét után sikerült megszoknom, és már bátrabban mertem szedni és enni a helyi ételekből.Szerdára virradóan nagyon rosszul lettem. Még most se tudom pontosan mi válthatta ki a rosszullétet, de az biztos, hogy a közérzetemre nem volt jó hatással. Elég sok mindenre kell figyelni, például nem lehet inni csapvízből (még fogat mosni sem), csak ha már fel lett forralva. Mindettől függetlenül, hogy tartani tudjam a tervezett ütemet nem kérhettem újabb szabadnapot, hisz már kikértem az összeset a "nyaraláshoz", és a jegyeket is lefoglaltam augusztusra. Hál'istennek a gyógyszerek gyorsan rendbe tettek, és péntekre már kutyabajom se volt. 

Csütörtökön tanítás előtt az iskolai dolgozókkal meglátogattuk az áradás helyszínét, és adományokat vittünk a rászorultaknak. Mikor megérkeztünk, megrendítő látvány tárult elénk. Az áradás következtében a folyó 4 méterrel megemelkedett a medréből, és amit ért megrongált. Szerencsére nem történt komolyabb sérülés, csak az épületekben esett tetemesebb kár. 

árvíz Padang egyik külső negyedében


Több ismerősöm önkéntesként dolgozik itt, Padangban. Péntekre szerveztek az árvaházban egy nagyobb ünnepséget, amire engem is meghívtak, de az időpont pont ütötte az egyik órámat. Szerencsére sikerült cserélnem az egyik tanárral, így részt tudtam venni az eseményen. Nagyon jó körülmények között élnek a gyerekek, egy egész komplexum van kiépítve nekik. Van konyhájuk, szállásuk, tantermük, imahelyük és géptermük is. Mikor megérkeztem mindenki végtelen kedves volt és érdeklődő:) Az ünnepség alatt zenéltek, énekeltek, mi meg prezentációkkal és szerepjátékokkal próbáltuk őket lenyűgözni az este folyamán. Szerintem elég jól sikerült.:)




1 megjegyzés:

  1. Hát elég durva vihar volt akkor ott. Nálunk szerencsére ennyire nem pusztított, bár Szob környékén volt azért kár, de ehhez nem hasonlítható. Egyébként a képen tényleg látszik,h . alapvetően szép helyen tanulnak a kis diákok:)

    VálaszTörlés