2012. augusztus 8., szerda

Harmadik hét Padangban

A héten hétfőtől szombatig leginkább tiniket tanítottam. Nagyon félénkek, alig bírok belőlünk kivarázsolni néhány szót.  Eddig különböző csoportjaim voltak, változó létszámmal. Feltételezem a vezetőség szeretné, ha minden csoport és magándiák kapna némi ízelítőt "belőlem", így az órák első percei mindig "jégtöréssel" kezdődnek. A neveket nehéz megjegyezni, az arcokat hozzá meg végképp esélytelen.  Csak 1-2 példa: Luthfhillah Ghaisani, Fitria Seli Irawan, Citoky Rais Bawapratama vagy Herayati Aries...

A hét első napjaiban igazi parti hellyé vált a házunk. Olyan arcok is megfordultak nálunk akiket se előtte, se azóta nem láttam.  Kedden munka után, 18 óra körül meglepődve tapasztaltam, hogy tömérdek ember ül a nappalikban, és az éhségtől kopogó szemekkel nézik az asztalra pakolt jobbnál jobb ételeket. Igazi kínzás lehetett, de ők tudják. Ekkor találkoztam először Sam-mel,  aki gyorsan középpontba került a brit akcentusával.
Újabb érdekesség: azt vettem észre, hogy 1-2 kivételtől eltekintve minden európai szenved ezzel a jobbkezes etikettel. Szegény indonéz barátaink azt hitték hogy az európaiak többsége balkezes, de ezt a kérdést gyorsan tisztáztuk velük. 

Sajnos, a szerdák nem jönnek be... újfent rosszul lettem. Azóta felkutattam a létező összes helyet a városban, ahol valami pékárut, vagy enyhén fűszerezett ételt lehet kapni. Végig kóstoltam több koktélt, nagyon jó gyümölcskombinációk közül lehet válogatni. Még az alkoholkészlethez nem nyúltam, mivel a malária elleni gyógyszerre nem javasolt. Csak worst case-re tartogatom, ha már semmi sem segít, jön a vodka!

Csütörtökön az egyetem tanévnyitójára voltunk hivatalosak. Még meg se érkeztünk már zöld egyenruhába és fehér kendőbe burkolózott diáksereg lepte el a termet. Életem első stand up-ja közel 500 ember előtt.  Az élmény felejthetetlen!



Egységben az erő - University of Andalas

Vasárnapra terveztünk egy kirándulást a közeli szigetekre amit elmosott az eső. Erről jut eszembe szombat reggel állítólag a környéken 5.2-es erősségű földrengés volt, amit sikeresen végig aludtam. Rákerestem a neten, de nem találtam semmi információt erről. Visszatérve a hétvégi programhoz, végül Zazával sikerült gyors megoldást találnunk és csatlakoztunk Adhid rokonlátogatásához egy Bukittinggihez közeli faluba. Nagyon jól vezet a srác, remélem lesznek még közös utazásaink.

Vizesés Padang közelében

A héten megismerhettem a felső és az alsó 10 ezer életkörülményeit. Értékesítőként otthon már találkoztam ezzel a kérdéskörrel, de összehasonlíthatatlan az itt tapasztaltakkal. Számunkra elképzelhetetlen szakadék van a két világ között. Egyik nap egy európai szintű csúcs-modern 3 szintes indonéz ikerház vendégéből, egy elképesztően szegény viskóban élő nagycsalád látogatója lettem. A kulturális sokk nem kifejezés arra amit átéltem...jó pár másodperc kellett, hogy összeszedjem magam, és helyre rakjam a viharként tomboló érzéseimet. 

Anita goes to Bali, or not?!
Miután megtudtam Jade és Cathleen is megy Balira, úgy döntöttem csatlakozom hozzájuk. A gyenge sávszélesség miatt egész Padangban lehetetlen online jegyet foglalni. Nem akartam elhinni, de tényleg így van. Kénytelen voltam kiadni a kezemből az irányítást és segítséget kérni. Szokás szerint már mindent elterveztem ezért nem hittem, hogy bármi keresztbe húzhatja a számításaimat. Épp aznap este találkoztam a külföldi csapattal, így megkérdeztem Helenét, hogy szerezte be a jegyeket. Kiderült, itt mindenki utazási irodán keresztül intézi a foglalásokat. Másnap reggel hétfő lévén a reptér igazgatójával volt órám, ami pont kapóra jött. Ajánlott nekem egy ügyintézőt és némi kedvezményt. A nővel igazi kihívás volt a telefonos kommunikáció. 5 darab járatról beszélünk, amit előre kinéztem a neten(!!!), tehát tényleg csak le kellett volna foglalni őket. Folyamatosan kaptam az sms-eket a következőkkel: "kérem erősítse meg a járatfoglalást erre a dátum";" kérem erősítse az úti célt"; "elnézését, de módosult az indulási idő, mi legyen az új időpont" stb...stb...mígnem péntekre leredukáltuk a jegyek számát 3-ra és sikerült a foglalás "I booked the tickets", legalábbis ebben a hitben vágtam neki a hétvégének. Majd kaptam egy emailt, ami  teljesen szertefoszlatta a nőbe vetett hitem : "sajnálattal értesítem, de a járat ideje módosult, így nem sikerült a foglalása..." Hogy mi?!?! Ez meg hogy lehet?!?!Na, erre már nem tudtam mit reagálni, megköszöntem a gyors ügyintézést, és odébbálltam. Hajnal lévén sajnos egy ismerősöm se volt online, hogy segítséget kérjek. Nem tudtam tovább ülni és várni, mert már így is sokat buktam az üzleten. Felkerestem az első utazási irodát, ami szembejött velem az utcán. Annyira már ismertek - ide se üres kézzel mentem. A legfrissebb repjegy infókkal állítottam be az irodába, amivel sokkoltam az ügyintézőket. Ilyen valószínűleg még nem történt velük azelőtt.
Miután 20 perc alatt nem sikerült lefoglalni 1 db jegyet, kezdtem végképp elveszteni a türelmem. Annyi lélekjelenlétem maradt még, hogy poénosan átvegyem az irányítás és tartsak egy gyorstalpalót a 4 ügyintézőnek a time management fogalmáról és a foglalás folyamatáról. Nem egészen 4 perc alatt lefoglaltam a nevemre egy jegyet(!) némi magyarázattal egybekötve. Persze, hab a tortán: masterCard-dal szerettem volna fizetni, de a terminál egyik pillanatról a másikra feladta a szolgálatot, ahogy a kártyát leolvasta. Mondanom se kell azzal a lendülettel ráfagyott a mosoly az arcomra...Mivel nem történt pénzmozgás a számlán, egy mély levegővételt követően már kattogott az agyam a következő megoldáson. Már az hittem nem jöhet ennél rosszabb, de tévedtem: a szomszédos ATM ekkor összegű készpénzt nem adott ki. Annyira abszurdnak tartottam már a szituációt, hogy félszemmel kerestem a kandi kamerát. Végül sikerült lebizniszelnem velük, hogy másnap, miután megjavítják a terminált kifizetem a repjegyeket. Jelentem SIKERÜLT!:) Most már én is jót mosolygok a sztorin...:)

3 megjegyzés:

  1. Hát hallod, ez nem egyszerű. Mesélted, h. milyen nehézkesek, de így már megértem, h. miért ennyire szegény ez az ország, habár nagyon sajnálom őket, de ők maguk a fejlődés kerékkötői. Illetve az, aki odaülteti őket, de nem tanítja meg, hogy hogyan foglaljon online fél perc alatt repjegyet... :S
    Nem is mondtad, h. már ilyen fontos ember vagy a nyelvsuliban. Téged kértek fel beszélni a diákok előtt, vagy mit értettél a "stand- up" alatt? Gondolom nem viccelődnöd kellett :)

    VálaszTörlés
  2. Hát, valóban nem egyszerű. Teljesen más világ, más gondolkodás. A suliban felkértek minden külföldit, hogy beszéljen pár szót, próbáltuk Christopher-rel (egyik német srác), viccesre venni a figurát, hátha mosolyt csalunk a diákok arcára:)

    VálaszTörlés
  3. Így másodjára elolvasva a repjegy-foglalásos posztot már jobban mosolygtam rajta. Ezt az élményt nagyon nem irigylem tőled, és remélem, hogy velem ilyen nem fog előfordulni, mert akkor vér folyna :)

    VálaszTörlés