Kuala Lumpur - 2

Lássunk csodát Kuala Lumpurban

Újabb holtidő,de most már Padangban. Részletek később, még egy bejegyzés erejéig térjünk vissza KL-ra:)

Péntekre virradóan a második teljes napom kezdődött a maláj fővárosban. Szerencsémre csak hajnalban lett lakótársam, így majdnem két estére egyedül birtokoltam a szobát. Egy kedves koreai lány jött várost nézni a hétvégére. Sandrinével megbeszéltük előző este, hogy találkozunk délután, mihelyt végzett az indonéz nagykövetségen. Sajnos a találkozóra nem került sor. Nagyon szimpi lány, remélem összefutok majd vele valahol Indonéziában:) 

KL központjában már szinte mindent megnéztem, csak a parkok és a orchidea kert maradt vissza. A reggelit követően úgy döntöttem, a híres hindu szobor felé veszem az irányt. Tegnap a tornyokkal kezdtem a városnézést, ezért a Jalan Bukit Bintangról nyíló egyik legforgalmasabb úton, a Jalan Sultan Ismail haladtam, ma viszont az ellenkező irányba indultam el a kínai negyed felé, a Jalan Pudu-n.

Jalan Bukit Bntang

Jalan Sultan  Ismail

Hajnalban lecsekkoltam egy internetes fórumon, hogyan juthatok el legegyszerűbben a Lord Murugan szoborhoz. A fórumozok szerint a 11-es vagy a 69-es busszal a MayBank-tól vagy a Központi Piactól közvetlen járt van (így utólag áldom ezeknek az embernek a bejegyzését). Megérkeztem a bankhoz, viszont a sok buszmegálló közül nem tudtam eldönteni melyik lehet az enyém. Egyiknél se volt feltüntetve mely buszok állnak meg. Megkértem az egyik helybélit, segítsen ki, de fogalma se volt, hogy a környéken ezek a járatok egyáltalán megállnak-e. Köröztünk egy sort, mikor pont az orrunk előtt ment el egy 11-es busz. A fórumon olvastam, hogy körülbelül félóránként jár, így volt időm pénzt váltani. Itt az a szokás, hogy a buszmegálló környékén le kell inteni a buszt, amit jó tudni!:) Péntek lévén számítottam kisebb dugóra, arra viszont nem, hogy felvonulás lesz a központban. Így több mint egy órát vártam a buszra, már kezdtem türelmetlenné válni. Egy férfi odajött hozzám, és kíváncsian megkérdezte hova szeretnék menni, mígnem elirányított a 11-es busz végállomásához, ami olyan 3-4 perces séta volt. Ott a forgalomirányító azt javasolta válasszak más buszt, mert ezek épp a forgalomban vesztegelnek, és mivel ritka járatok, ezért lehet, hogy még félóra - óra mire beáll egy a megállóba. Végül már nem tudom, melyik buszra navigáltak, de a lényeg, hogy közel egy órás buszút után eljutottam a város szélére, ami nem lehetett több mint 15 km. Kb. negyedórát kellett sétálnom még, mire megérkeztem a szoborhoz. Így utólag rájöttem, hogy ennél sokkal, de sokkal egyszerűbb megoldás is van. Visszafelé már vonattal mentem a centrumba.:)

A Batu barlang és közvetlen környéke csodaszép. A Lord Murugan szobor is nagyon impozáns. A barlang nagyterme vallási célt szolgál, ahova 272 fokú lécsősor vezet. Minden évben, olyan január-február magasságában hindu vallási fesztivál van. Ekkortájt több száz hindu zarándok keresi fel a templomot, és gyalogolnak el a központól a barlangig.

 A barlang bejárata  felé haladva

Lord Murugan szobra

A barlang nagyterméhez vezető lépcsősor

Ahogy sétáltam felfelé a lépcsőkön, úgy éreztem, mintha bámulnának. A semmiből hirtelen körbe vettek a makákó majmok, és alig egy karnyújtásnyira voltak tőlem. Mikor felértem, épp egy szertartás folyt. Ilyenkor a szentélyben lévő szobrokat különböző színes lével öntik le (a kókusztejet sikerült felismernem). Minden színes öntés után gyertyás rituálé következik, aztán lelocsolják vízzel, és jön a következő színes lé. Érdekes volt látni a folyamatot.

Visszafele sétálva észrevettem egy "dark cave" felíratott, ami egy kisebb barlang bejárata felé mutatott. Pont akkor indították a következő barlangtúrát, mikor odaértem. Nem egészen egy órás túra volt, tele mindenféle  érdekességgel. A barlangrendszer élővilága nagyon sokszínű, például 2 denevér faj található itt, az egyik gyümölcsökkel táplálkozik és a barlang világosabb részein él. A másik denevérfaj rovarokat eszik, és a barlangrendszer belső, sötét szakaszait kedveli. Mikor a barlang belső járataihoz értünk, a túravezető lekapcsolta a lámpát 1-2 percre, így megtapasztalhattuk milyen azaz igazi vaksötétség síri csendben.

Már kezdetett besötétedni, mire visszatértem a központba. Ettől függetlenül úgy döntöttem, megnézem még a parkot. Itt összefutottam egy szlovén baráti társasággal, akik szintén a parkot keresték. Sajnos a parkőr hamar a tudtunkra adta, hogy sötétedés után nem lehet a park területén tartózkodni, így visszasétáltunk a Central Market-hoz, ahol közösen megvacsoráztunk. 

Látkép a parkból

Az este további részét Bukit Bintangba töltöttük, ahol találtunk egy szimpatikus shisha bárt. Nagyon jó hangulat kerekedett az este végére. Nem szeretem a dohányt, de ez nagyon jó volt, összehasonlíthatatlan az otthonival. Végül, hajnali 2 magasságába értem vissza a szállásra. Miután összepakoltam a holmim és átgondoltam a másnapi teendőket, alig egy órám maradt vissza az indulásig Indonéziába.